Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Bácskai Vera: A magyar várostörténet-írás a 21. század elejé
Bácskai Vera erősítette az a körülmény is, hogy a rohamos urbanizáció a városi életforma elemeit a vidékre is kiterjesztette, csökkentve ezzel város és vidék korábbi éles elválását. 1983-ban Anthony Sutcliffe egyenesen úgy fogalmazott, hogy 1914 után, amikor az állam saját kezelésbe vette a városokat, a város eltűnt.3 Azaz e nézet szerint a városnak csak az államtól való függetlenség esetén lehet önálló szerepe. E szkepticizmust csak erősítette a városi lakosságnak a 20. század elején egyre erőteljesebb kivándorlása a városokból, amelyet P. Clark 2009-ben megjelent, az európai várostörténetről szóló, nagy korszakot felölelő összefoglaló munkájában egyenesen - igaz átmeneti - dezurbanizációs jelenségnek tekintett.4 Ma már a várostörténészek többsége tagadja, hogy a modern város, annak ellenére, hogy autonómiája, játéktere sokkal korlátozottabb, mint elődeié volt, makrofolyamatok függő változójává, karakter nélkülivé vált volna. Vizsgálataik azt bizonyítják, hogy a város nem egyszerűen passzív befogadója a gazdasági, társadalmi, politikai aktivitásnak, hanem ezen erők interakciójának színhelye, és ezeknek a tényezőknek az összjátéka sajátos, karakteres, egyedi formációkat hozhat létre. A kormányzati irányelvek nem érvényesülnek akadálytalanul: a városok ellenállása, alkalmazkodása, illetve bizonyos mértékű független döntési lehetősége nem szűnt meg a nemzetállamok létrejöttével, hanem sajátos alkalmazkodási formákat alakítottak ki a helyi és központi akarat ellentétéből fakadó feszültségek levezetéséhez. A város függetlensége leginkább a város fizikai és társadalmi szerkezetének összefüggéseiben, a természeti környezet megőrzésében mutatkozott meg. A városi tér és az épületek nagymértékben formálják az emberek életét, viselkedését, észlelését és nem utolsósorban a várospolitikát. Nagy szerepük van a modern városi identitástudat - amely nem tévesztendő össze a középkori városi polgár partikularizmusával - kialakításában és megőrzésében. A város - Rodger találó megfogalmazásában - kaleidoszkópszerű és sűrített emlékezet, amely épületeivel, tereivel, színeivel és szerkezetével mintegy összegzi a városlakók megélt tapasztalatait.5 A lakosság „mentális térképe" városáról ugyan eltérő, de a térszerkezet és az épületek értékeket szimbolizálnak, hagyományokat visznek tovább, jelentést hordoznak. E jelentések megfejtése nemcsak a modern város kutatóinak feladata; a város- tervezésnél a városigazgatás sem hagyhatja ezeket az értékeket figyelmen kívül. A várospolitika e területen rendelkezik a legnagyobb önállósággal, de 3 Idézi Richard RODGER: In pursuit of the indefinable? The urban variable reconsidered. In: Steinar Supphellen (ed): Urban History. The Norwegian Tradition in a European Context. A report from the Conference in Urban History in Trondheim 21-22.11.1997. Department of History. Norwegian University of Science and Technology NTNU. Trondheim, 1998. (a továbbiakban RODGER, 1998.) 53. 4 Peter CLARK: European Cities and Towns 400-2000. Oxford University Press, 2009. 5 RODGER, 1998. 54. 206 /
