Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója
Takács Zsolt Gusztáv Szeptember 10. A mai nap szép csöndben eltelt. Reggel az egyik emberem ment le a faluba, és elküldtem a pisztolyért. Örömmel ment. Hozott egy zsák almát. Most is olyan csönd van, csak a szél fütyül kicsit, és hébe-hóba egy-két ökröt [lövedék] küldenek a szigetre tőlem 100 méterre. Csak a robbanás veri fel az erdő csendjét. Utána jó tíz percig zúg az erdő. így lassan eljött a reggel. Szeptember 11. A mai nap szép csöndben eltelt. Délután a tüzérség adjusztálta a muszkákat. Egy emberem beteg lett, és délután én mentem ki figyelni. Felülök a golyószóró állásba, cigarettázok, egyszer csak látom, hogy az erdő szélen vagy 400 méterre sétál egy muszka. Kapom a golyószórót, és rá egy sorozat, de úgy látszik, kiszúrtak, mert bejöttem egy könyvért, és ahogy megyek az állásba, megszólal egy géppuska. Lehúzom a fejem, hát körül rajtam csapódnak a lövedékek. Na, megállj, gondoltam kiszúrok veled. Megnézem, honnan lősz. Vettem egy sisakot, mondtam az egyik emberemnek, dugja ki, mikor mondom. Én meg leálltam egy alsó állásba és lestem. Hát a piszok kitolt velem, mert nem lőtt. Lassan eljött az este meghozták a vacsorát. A zsol- dot, cigarettát kiosztottam. A ma este különös. Egy orosz repülő először géppuskázta a husztiakat, most meg bombázza és egész este itt zúg a környéken. Alighanem valamire készülnek, de hát mi várjuk, csak jöjjenek, már kezd unalmassá válni a nagy csönd. Szeptember 12. Itt virrasztunk az éjszakában, csak egy repülő zúg a környéken egész este és géppuskázza a sötétséget. Ma lent voltam a faluban, reggel 8-ig aludtam és fölébredtem. Elmentem a dekunghoz ajtókat szerezni, még istentiszteletre sem érkeztem elmenni. Szereztem egy kocsit, délután fölpakoltam egy csomó deszkát. Vacsora után megkezdtük hárman húzni a hegyre. Első lépésnél már az eleje összetört, nem is írom le, milyen kínosan húztuk fel. Vacsora után elküldtem mind a hat embert, és behozták azt. Addig vendégem volt egy őrvezető, elbeszélgettünk, így legalább eltelt az idő. Most már nagyon álmos vagyok, hogy nem bírok itt ülni. Lefekszem, nem bánom, ha az összes muszka idejön és elviszi a dekungot. Szeptember 13. Ismét egy napot adott az élet. Unalmasak a napok, a mai nap is eltelt. Délig aludtam, délután dolgoztam. Megcsináltam három ágyat hat ember részére. Holnap az ajtók következnek. Ma este kaptam két embert, állítólag most már mindig kijön kettő. Egyik a főszakács, most is itt számolja, hogy robbannak az aknák. Ma este a mi géppuskánk bombázta a szigetet, utána jött az övék, az géppuskázta a husztiakat. Most is lőnek a mi aknavetőseink, hogy mit, nem tudom, azt hiszem, hogy a sötétséget. Nem hagyják aludni a katonákat, de hát majd csak eljön a reggel. Szeptember 14. A csönd már az emberek idegeire megy. Ma nagy dörömböléssel megcsináltuk a két ajtót. Alig bírtunk kész lenni vele estig. A napok egyre múlnak, már holnap 15-e. Eljött az ősz. Egy emberem megint beteg lett, már lassan egyedül maradok. Holnap lemegyek a faluba. Szeptember 15. Reggel fél ötkor bementem a faluba. Hét órakor felkeltem és elmentem egy kis élelem után. Sikerült is, mert megittam a konyhán vagy két liter kávét, kaptam egy liter tejet, két kiló lisztet. Volt is pogácsasütés, hatvan darabot sütöttem. A fiúk csodálkoztak, hogy milyen finom. Szedtem egy zsák almát. Gratulált az egész század, a bronz vitézségi érem lejött a zászlóaljtól. A százados úr is jött és ő is gratulált. Itt voltak 194
