Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója
A tizedes meg a többiek tartott kapcsolat. Nagy az öröme, mikor levelet kap, „pótlékként" a szomszéd faluból, a Szabolcs megyei Őrből való Juhásszal folytatott beszélgetés is fontos lehetett számára. Talán ezért is jelenik meg szülőfalujának képe annyira érzelemgazdagon. Önfegyelme, mentalitása nem engedi, hogy elhagyja magát, és úgy tűnik, túllép a gondokon. A sziget elleni támadás során már újra a régi tizedes úr. Tóth Elemér mint civil, ízig-vérig kispolgár. Az ellátási gondok okozta hiányosságokat találékonysággal pótolta. Az evés, a sütés-főzés állandó központi téma. Az első néhány napon társaival együtt a megszokott civil, hétköznapi módon akarnak élni, a faluba úgy járnak, mint haza, a harcállást pedig a munkahelynek tekintik. A vasárnap munkaszüneti nap, amikor pihenni szeretnének, mintha a Don másik partján nem lenne ott az ellenség. Később a legnagyobb harcok közepette is megmarad ez a motívum, például a Dekung (gyakran így nagybetűvel írva) otthonosabbá tétele. Neveltetése, szakmájának szere- tete nyilvánul meg azokban a sorokban, amikor kitüntetésének hírét megkapva, az otthon elpusztult két disznó felett kesereg, vagy miután ünnepélyes keretek között kitüntették, a marha feldolgozása legalább olyan örömöt okozott neki, mint a dicséret. Kitüntetés ide, kitüntetés oda még 100 hold földért cserében sem vállalná újra ezt az életet, pedig ő ott „valaki", a bronz vitézségi érem tulajdonosa, tizedes úr, aki 12 katona vezetője, és a fedezék az ő „fellegvára". A humor, amely akár életet is jelenthet, markánsan végigvonul a napló oldalain, és igazán emberivé teszi a leírtakat. Talán néha meghökkentő, de ugyanakkor jól rámutat a helyzet fonákságára. Néhány „gyöngyszem" a sok között. Ellátási problémákat felvető: „Reggeli nincs, ehelyett leülünk kártyázni." A katonák fáradtsága: „Egyszer azon veszem majd magam észre, hogy írok itt a dekungban, aztán, valamelyik muszka beköszön: Jó estét, tizedes úr! Mit csinál?"Az ellenséges tüzérségi tűz okozta gondok: „Szóval, hát nagy zenés ébresztő volt." A végére érve a naplónak, komoly hiányérzetem támadt. Kíváncsi lettem volna tizedesünk további sorsára. El tudott-e menni szabadságra? Hogyan élte meg a szovjet hadműveleteket 1943 januárjában. Amit tudunk, hogy 1942 decemberében üdvözlőlapot küldött haza a frontról, majd néhány hónapon belül hazakerült a Don-kanyar poklából. Ezután elvette feleségül Tóth Margit kisasz- szonyt, akitől később két gyermeke született, Margit és Ágnes. A háború még igényt tartott rá, és 1944-ben újra behívták katonának. Rövidesen hadifogságba esett, ahonnan 1947-ben tért haza. Ezután még három évet élt. Végül néhány személyes megjegyzés. Tóth Elemér majdani násza (leányának apósa) Tisza András szintén a miskolci seregtest hadtest-közvetlen 4/1. huszárütegében szolgált, anyai nagyapám, Kun András pedig ugyanebben 177
