Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója
A tizedes meg a többiek A part mentén előretolt állásokat építettek ki, amelyek többnyire támpontsze- rűen sorakoztak, jelentős hézagokat hagyva az egységek csatlakozási pontján.14 Ezt láthatjuk a naplóban a „halálszikla" esetében, amelynek elszigetelt helyzete kiszolgáltatta Tóth tizedes raját a támadóknak. Ebben tökéletes példát találhatunk a passzív védelemre. A folyót a szovjet csapatok ellenőrizték, a mocsaras, bokros, horhosokkal15 tarkított terület kiváló lehetőséget adott kisebb-nagyobb erővel indított átkelési kísérleteiknek. Ezek a támadások inkább a védők nyug- talanítását szolgálták, mint a hídfőképzést, bár Pavlovszk előtt is létrejött egy kisebb hídfő.16 Az állások harcos állománnyal való ellátása is nehézségeket okozott. A 22. gyalogezred parancsnokának jelentéséből tudjuk, hogy 10 km kiterjedésű védőállásra összesen 6 puskásszázad állt rendelkezésére. Ebből 2 század látta el a harcelőőrs-szolgálatot, 2 század mint felváltott alakulat pihent, a többi pedig árokszolgálatot adott. Az ezred parancsnoka tartalék képzésére nem is gondolhatott.17 Valami hasonló fedezhető fel kicsiben Tóth tizedes raja esetén. Éjszaka a raj teljes létszámmal figyel az állásban, nappal 3 katona a hátrább fekvő faluban van pihenőn, akiket, feltehetően a század tartalékként használnak fel egy esetleges támadás visszaverésére. A védelmi harcok során alapvető kiképzési hiányosságok jelentkeztek, melyeket gyakran virtussal kellett pótolni. Az állásszolgálat megszervezését és a harckészültség fenntartását a szinte pihenő nélküli katonák fáradtsága, valamint az állandó stressz és félelem nagymértékben megnehezítette. Fokozottabb módon jelentkezett a kiképzés hiányossága a támadások fogadásakor, ez esetenként pánik kialakulásához vezetett. Ennek ellenére a katonák többnyire minden tőlük telhetőt megtettek. A hadsereg harci szelleméről a Honvéd Vezérkar főnöke is pozitív képet festett, bár jelezte a személyi állomány bolsevizmus elleni háborúra való lelki felkészítésének hiányát. A helytállás egyik valódi okát, a kötelességteljesítést ekkor még nem hangsúlyozta, holott a katonákat inkább ez motiválhatta. A legénységgel valószínűleg nehezen vagy egyáltalán nem lehetett megértetni a bolsevista veszélyt: „A kivonult hadsereg és valószínűleg maga az anyaország sem látja tisztán e háborúnak és e háborúban való részvételünknek célját, értelmét... nem gyűlöljük sem a bolsevizmust, s ezen keresztül az ellenségünket, az oroszt"- írta jelentésében Kovács Gyula vezérkari ezredes.18 Nem csoda, hogy a felváltás kérdése 14 Uo. 101. 15 meredek falú, mély árok 16 SZABÓ, 1994. 127. 17 Uo. 159. 18 Uo. 143. 173
