Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Rákócziak kora - Henzsel Ágota: Debreczeni Tamás, I. Rákóczi György prefektusának szatmári kötődései

Henzsel Ágota

A szatmári udvarbíró

Szatmár vára a 17. század elején jelentős erődítmény, 200-300 fős őrségével az egyik legnagyobb és legerősebb végvár, a tiszántúli főkapitányság központja. A Magyar Királyság fennhatósága alól ekkor került először az erdélyi fejedelem, Bocskai István kezére, igaz, alig két esztendőre (1605-1606). A fejedelem unokaöccsét, Bocskai Miklóst állította a vár élére, a gazdasági ügyeket intéző udvarbíró, aki a hivatali rangsorban a főkapitány után következett, Keczely Miklós maradt. Hamarosan elkészült az udvarbíró új utasítása is, amely 34 pontban foglalta össze a teendőket.3 Eszerint az udvarbírónak a várhoz tartozó, négy uradalomból álló birtokkomplexumban kiterjedt majorsági gazdálkodást kellett folytatnia, ügyelve az állattartás és a kereskedés fejlesztésére. Gondoskodni kellett a vár jövedelmeinek - adó, tized, vám, bírságok - beszedéséről, a zsoldfizetésről, a pénzek és javak felhasználásának pontos elszámolásáról. A pénzbevételek Szatmár és Németi városok taksájából, Szatmár, Bereg, és Ugocsa vármegyék adójából, továbbá a harmincadhivatalok bevételeiből származtak.

Amikor 1608 szeptembere és 1610 novembere között Debreczeni Tamás szatmári provisorként tevékenykedett, a vár már újra királyi fennhatóság, a gazdasági ügyeket tekintve pedig kamarai irányítás alatt állt. Működésére a Szepesi Kamarával folytatott levelezése szolgál adatokkal,4 amiből kiderül, hogy udvarbírói posztján hamarosan nehézségei támadtak. A vár jövedelmeinek beszedése nem haladt a várakozásainak megfelelően: 1608-ban gondjai adódtak a „búzabérlőkkel", a tizedből származó jövedelem is elmaradt a várakozásoktól. 1609-ben a beregi báránydézsma az állatok elhullása, a bordézsma a rossz termés miatt bizonyult kevésnek. A provisor sokrétű feladatkörét bonyolította a tizedbérlés rendszere, a várjövedelemként befolyó összegek érkezésének kiszámíthatatlansága. Mindennaposak voltak a fizetésbeli késések, a várőrség zsoldját pedig elő kellett teremteni. A hiányok pótlását Debreczeni Tamás részben saját pénzéből oldotta meg (amit majd évekig próbált a Kamarán behajtani), ezért fél év elteltével már szeretett volna megszabadulni az udvarbírói tisztségtől.

1609 végén azt írta, hogy belefáradt az itteni ügyek intézésébe. Talán az is közrejátszott ebben, hogy Bocskai Miklós főkapitánysága 1609-ben megszűnt,

3 BENDA Kálmán: Két irat a szatmári vártartomány gazdálkodásáról a XVI-XVII. század fordulójáról. In: Csenged krónika. Szerk. Dankó Imre. Csenger, 1975. 185-199.

4 BORBÁS Emese: A szatmári vár 17. század eleji gazdálkodása a provisori missilisek alapján. In: Végvár és ellátás. Szerk. Petercsák Tivadar és Berecz Mátyás. (Studia Agriensia, 22.) Eger, 2001. (a továbbiakban BORBÁS, 2001.) 221-235.

12