Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Várostörténet - Kujbusné Mecsei Éva: Lépések a városiasodás útján. Nyíregyháza épített környezete a 18–19. században

KUJBUSNE MÉCSÉI EVA

Lépések a városiasodás útján

Nyíregyháza épített környezete a 18-19. században

Az 1753-1754-es újratelepítés után a Szabolcs vármegye legnépesebb helységévé vált Nyíregyháza 1786-ban mezővárosi, a földesuraitól való megváltakozá- sát1 követően 1837-ben pedig privilégiált mezővárosi címet nyert.2 3 4 Az 1872-től rendezett tanácsú város 1876-ban Szabolcs vármegye székhelye lett.

Az 1750-es évek elején még félezernyi lakosság a betelepítés után több mint kétezerre, az első népszámlálás idejére3 4 kb. 7 ezerre, az 1830-as években majdnem 18 ezerre, 1900-ra pedig több mint 30 ezerre nőtt. Az impopulációs években a betelepülők többsége a város széles határát művelő gazda volt, majd

1 A lakosok 1803-ban egyik földesuruktól, a Dessewfíyektől, 1824-ben pedig a másiktól, a Károlyiaktól váltották meg pénzen földesúri terheiket.

2 KUJBUSNÉ MÉCSÉI Éva: Az újjátelepítéstől 1848-ig. In: Nyíregyháza története, 1. Szerk. Németh Péter. Nyíregyháza, 2010. 123-255.

3 Az első népszámlálást 1784-1787-ben tartották. A hasonló jogállású falvak átlagos népességszáma ekkor 1313 fő volt. Lásd OROSZ István: Mezővárosi fejlődés Észak-Kelet-Tiszántúlon a késői feudalizmus korában. In: Tanulmányok Kisvárda történetéből. Szerk. Ács Zoltán. Kisvárda, 1983. 30-36.

4 NAGY Elek: Nyíregyháza fejlődése. In: Nyíregyháza és Szabolcsvármegye községei. Szerk. Hűnek Emil. Budapest, 1931. (a továbbiakban NAGY E., 1931.) 48-49. A tanulmányban jelzet nélkül közölt, kézzel rajzolt térképek Nagy Elek munkái.

233