Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Kövér György: Az eszlári pünkösdi „népizgatottság” (1882. május 29.)

nagyon szép, elrejtőzhettek volna, s onnan aztán könnyű menekülni. - De hát minek akarták magukat megveretni? — Hát csak annak, hogy izgágát csináljanak, s annak a révén katonaságot hozzanak a nyakunkra. Avval volt szerencsénk, hogy itt volt a vizsgálóbíróság, s ez a mi népünk nagyon hallgat a szóra, s azok az urak igen jól megmondták, hogy nem kell kapcáskodni. Nem is volt itt semmi jói tudja a méltóságos főispán úr. "

14 A népizgatottság szinonimájaként a falu vezetése a történtekre az „izgága" szót használta - főnévként. A dolgok magyarázatában a katonaság kirendelése mint nem csak feltételezhető összefüggés is a felszínre került. Egymás mellett olvasva a különböző tudósításokat jól kirajzolódik az események egy lehetséges forgatókönyve. Ugyanakkor kiszűrhetők a hírcsinálás bulvárízű túlzásai és abszurditásai is. Mondjuk, elképzelhető, hogy ha Solymosiné házát bármi atrocitás érte volna, arról egyetlen szót sem szól az Eszter eltűnése ügyében nyomozó Bary-jelentés? Ha tényleg hatszázan voltak és tényleg támadólag léptek volna fel az összecsődült zsidók, vajon elég lett volna 200-300 ittas, vasvillákkal, botokkal felfegyverzett helybeli felvonulása az elkergetésükre? A falu szélén gyülekezők létszámára vonatkozóan igen szélsőségesek a becslések: tíztől több százas nagyságrendig. De mekkora katonaság kell ekkora ribillió pacifikálására? S milyen paragrafust sértettek a gyülekező környékbeli zsidók, hogy felelősségre vonással fenyegették őket? S itt érdemes visszatérni egy pillanatra a falvak közötti multilokális kontextusra. Tényleg meg kellett veretniük az eszlári zsidóknak a szomszédos községekből idecsődített zsidókat ahhoz, hogy saját védelmükre kiprovokálják a katonaság községbe küldését? Milyen kollektív erőszak az, ahol az ácsorgást a törvény szigora fenyegeti, a lincshangulat névtelen szítóit viszont a vizsgálóbíró „tapintata" csillapítja? Áttolhatnánk persze, magyarázat helyett, a „népizgatottság" értelmezését a tömeglélektan, esetleg a tömeghisztéria gondolatkörébe, hiszen e fogalmak akkoriban voltak születőben, bár tüneteit tanulmányozni inkább a 20. században kezdték.

15 A jelenség, amelyet vizsgálunk, azonban épp azáltal különleges, hogy a törvényesség ígérete racionálisan csillapítóan hatott rá. 14 TELEKI Sándor: Solymosiné. Debreceni Ellenőr, 1882. júl. 3. A cikk szerint a helyszínen tartózkodó főispán ígéretet is tett arra, hogy „ha kegyelmetek becsületesen, csendesen, nyugodtan viselik magukat, én nem fogok katonát kérni." Uo. 15 Maga Eötvös Károly is kísérletezik leírásával: „A tömeg, ha szenvedélye már fölkelt, csak bosszuló sikert követel, s e célból nemcsak elnéz, hanem meg is követel minden erőszakot, sőt könnyedén gyakorol erőszakot maga is. Törvénnyel, alakisággal, védelem szentségével, az embernek természetes jogaival nem törődik. " EÖTVÖS, 1968. I. 80. A tömeglélektan, a tömeghisztéria jelenségeiről a tudomány korai fázisában lásd LE BON, Gustave: A tömegek lélektana. Ford. Ballá Antal. Bp., 1913.; NYIRŐ Gyula: A tömegpsychozisokról. Magyar Psychologiai Szemle, XII. 1939. l^t. sz. 30-45.