Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Kövér György: Az eszlári pünkösdi „népizgatottság” (1882. május 29.)

Az úgynevezett vesztegetési ügy A fentiekkel egyidejűleg egy másik, párhuzamos hír is szárnyra kapott Tiszaeszlárról, mégpedig az, hogy ugyanazon a Pünkösd hétfőn Lichtmann József, a falu zsidó nagybérlőjének legidősebbik fia megpróbálta megvesztegetni Solymosinét. Ennek a kisebb horderejű ügynek a nyoma viszont már nemcsak a korabeli sajtóban, hanem a perben, sőt az irodalomban is fennmaradt. Pedig ennek az eseménynek a két érintetten kívül nem volt fültanúja. Hogy közöttük mi is hangzott el, arról leginkább az érintetteket érdemes meghallgatni. A vizsgálóbíró, miközben a népizgalom ügyében hosszú jelentését fogalmazta, az ún. vesztegetési ügyben is jegyzőkönyveket vett fel. Solymosiné panasza szerint: „ Tegnap este, mikor a zsidók a falu végén gyülekeztek Lichtmann József azt mondta neki: »hogyha éjjel a lánya hazamegy s ő nem tagadja meg lányát, ezer frt-ot adunk neki.« " A panasz nyomán beidézett Lichtmann József ugyanaznap, ugyanarról egészen más összefüggésben beszélt: „Altér Mór tanyai lakostól hallotta, hogy 29-én a szentmihályi csárdában egy leány járt, ki a korcsmárosnénak azt mondta, hogy Nánáson szolgált, de rosszul bántak vele, hallotta, hogy köröztetik, ezért haza megy. Ebben a tiszalöki zsidók Solymosi Esztert gondolták, s ezért jöttek Tiszaeszlárra, s ezért mondta ő is Solymosi Jánosnénak, hogy lánya éjjel haza jön. Tagadja, hogy Solymosinét arra biztatta, hogy idegen lányt fogadjon el Eszter képében magáénak. "

16 A nevezett ajánlat eszerint egyértelműen összefüggött a tiszalöki zsidók Újfalusi gyülekezésével, s arra vonatkozott: nehogy elkergesse („megtagadja") az anyja a megkerült leányt azért, mert szó nélkül elszökött hazulról. A helybeli Lichtmann alakja a népizgalom kontextusban mintegy résztvevője a zsidók faluvégi gyülekezésének, az egész történés helybeliek és máshova valók együttes megjelenéséről szól. így ajánlata akár egy, a feszült hangulat csillapítására törekvő lépésként is értelmezhető. Az ún. „vesztegetési ügyről" a Debreceni Ellenőr tudósítója egy hónap múlva egyébként újfent megkérdezte Solymosinét: „Igaz, hogy a Lichtmann zsidó meg akarta vesztegetni? Oh, dehogy akart, nem tudom, miért terjesztenek ilyen hazugságokat..., itt volt nálam azon este, mikor híre járt, hogy Eszter megkerült, s kért, hogy ha hazajönne szegény lányom, rögtön jelentsem fel, mert 500 frt van számára kitűzve, ha megjelenne. "

17 Egy idő után a közlésekben az összeg változékonysága zavarbaejtő. Az összeg körüli bizonytalanság egyik magyarázatát abban találhatjuk, hogy - mint az a korabeli sajtóhírekből tudható - 1882. május 25-ike körül gyűjtés indult Tiszaeszláron, s a kezdeményezést a módosabb zsidók Szabolcs megye 14 helységében felkarolták. Június elején az aláírói 16 OSZK, Kt, Fol. Hung. 1834. EÖTVÖS Károly: A Nagy Per iratai. 2-3; 13. 17 Debreceni Ellenőr, 1882. jún. 27. Az újságíró alig akart hinni a fülének, s felvilágosította Solymosinét: valójában 5000 frt van a nyomravezetőnek kitűzve.