Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Papp Klára: Egy családi levelezés a Csákyak erdélyi és partiumi szőlőbirtokairól

borról Bilakon és Ádámoson, ami alapján megnyugtathatta úrnőjét: „Bor szűkiben nem lesz excellentiád." 67 A család birtokában lévő szőlők természetesen nem azonos termékenységüek és minőségűek. A kocsmákon a savanyú, de olcsó bor volt a kelendőbb. Gyulai Z. András 1763-ban közölt hasonló híradást Csáky Katával, amikor Bilakról tudósította, hogy „Az oláhok tisztjei az óhbort is elhordanák. Nagyfaluban 2 poltúrán árullyák a savanyú bort, serlinginek a kocsmában hasznát sem vehetjük a miá. "

6

^ Küküllőváron ellenkezőleg, Kádár Mózes éppen azt kifogásolta, hogy az urasági tisztek a 8-10 poltúrán eladható majorsági bort kapják, ami csökkenti az urasági bevételeket.

69 Egészen bizonyos, hogy vidékenként is eltérés volt a lakossági igényekben, hiszen ajó szőlővidékek éppen a savanyú borokra nem mutattak érdeklődést. 1786-ban Ágoston Márton is azt írta Kolozsvárról, hogy „itt korcsomán a tavalyi savanyú bor nem kél"?® Teremiben bizonyosan a jó bornak volt keletje, mert 1791 áprilisában Ádámosról hoztak ide két hordó bort, aminek vedre 1 Rft 64 krajcárt ért, s Benke Mózes szerint minden veder boron 33 krajcár nyereséget ígért.

71 Az uradalmakban ahol lehetett, tartottak kocsmát, s a grófnő igyekezett a boreladásból jövedelemhez jutni: Szurdokon, Almáson, Szentmihályon, Bilakon több helyen (a vendégfogadóban, a mészárosnál, az alsó kocsmán, a boros piacon: a borbírónál

72

), Zálnokon, Szamosfalván, Küküllővárott, valamint további Küküllő vármegyei településken, mint Fajszon, Tatártelkén, Boldogfalván, Majoshegyén

73 stb. adtak el bort. A grófnő a jövedelmet már 1775-ben bizonyos birtokok kiváltására akarta felhasználni, ezért kérte, hogy borvásárlással teremtse meg tisztje a bevételek lehetőségét. Czirjék József ezért az almási „feláradott" kocsmaházat megerősítette, Kettősmezőre új kocsmát építtetett, Pusztaszentmihályon pedig a kocsma helyett új helyre akarta a vendégfogadót építtetni, mert úgy vélte, hogy az a cél, „ az ember keressen, és az úton járóknak jó alkalmatosságot készítsen. Mivel úgy tapasztalom, excellentiádnak hasznosabb kocsmája annál nem lészen, ha alkalmas helyre és megkívántatóképpen építik, ahol a szálló is marhájával nyughatik, mellyet úgy kívánok vélek megcsináltatni, a taxán és mostani servitzen felljül."

14 67 Fond Jósika, No. 661. 196-197. 1783. szeptember 13. A grófnőt nem személyes szükséglete miatt érdekelte a bor, hanem a tisztek illetménye, az ún. „promonda bor" miatt. 68 Fond Jósika, No. 661. 12. 1763. március 27-én, Bilakról küldött levél. 69 Fond Jósika, No. 661. 113-115. 1777. június 22-én kelt levél. 70 Uo. 239-240. 1786. augusztus 29. 71 Fond Jósika, No. 661. 305. 1791. április 22-én Nagyteremiből küldött levél. Nagyteremi -Tirimia, Küküllő vm. 72 Uo. 32. (1763) 73 Küküllőfajsz - Feisa, Tatárlaka, Felsőtatárlaka - Tátárlaua, Alsóbajom - Boian, Boldogfalva - Sántámárie, Májoshegye, egybeolvadt Küküllővárral - Cetatea de Balta, feltételezhetően Erdőbénye, Magyarbénye - Biia, Küküllő vm. Fond Jósika No. 661. 130-131. 1778-ban a fenti kocsmákon összesen 470 Rft és 24 krajcár értékben forgalmaztak bort, de még 64 Rft 24 krajcár maradt restanciában. 74 Fond Jósika No. 661. 88-89. 1775. november 27-i levél.