Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Papp Klára: Egy családi levelezés a Csákyak erdélyi és partiumi szőlőbirtokairól

Az uradalmi kocsmákon a bilaki, a rettegi

75 és a serlingi borokat mérték, illetve a küküllövárit, amiről 1775. novemberében Bethlen Miklós is büszkén emlékezett meg: „ az várhegyen most is különös Isten áldása vagyon"'.

76 Kádár Mózes urasági tiszt szerint Küküllőváron „semmi csingér bor [lőre, vinkó] nincsen, mind majorsági újbort isznak a tisztek, amely nyolc, de tíz poltrán is elkelne. " Leveléből az is kiderül, hogy a régi szőlők mellett új „oltoványok" is vannak, amelyeket még ezután készül az udvarbíró megjárni.

77 Az itteni termésből azonban elsősorban dézsmaborként részesedett a család, amiről maguk is úgy vélekedtek, hogy nem elegendő, ezért minden évben vásárlással egészítették ki annak mennyiségét.

78 A haszonra vásárolt bor az ország más vidékein is jelentős bevételhez juttatta a birtokosokat, ezért fontos szerepe lehetett a jövedelemszerzésben.

79 Különösen férjének 1781 nyarán bekövetkezett halála után vált Csáky Kata számára létfontosságúvá a bevételek növelése, amikor az özvegyasszony egyik napról a másikra kiszolgáltatottá vált, mivel egyértelműen csak a saját anyagi forrásaira számíthatott. 1781 decemberében már azt közölte Kozma Ferenccel, hogy mivel Teremiben a fa eladásából hasznot remélni, az „égettbor főzést se akarnám megengedni".^ Kellő Ambrus nevű tisztje is ekkor tervezte a bihari Lüki település határán lévő, s Görög Tamásnál árendában lévő kocsma kiváltását, s a helység határán az irtással létesített szőlőterületbővítését. Maradtak feljegyzések arról, hogy az érmelléki Lüki és Kohány borának egy részét az erdélyi birtokra szállították. Csáky Kata halála után az 1794. júliusában felerészben gróf Csáky Jánosné, Bethlen Rozáliának jutott nagyalmási birtok udvarházában kilencven hordó tárolására alkalmas pincét írtak össze, ahol 1617 veder majorsági és dézsmabort vettek számba,

81 s elosztásra várt még több tucat „aszuszőlő bor butéliákban", amely talán az erdélyi aszúbor-készítési kísérletek eredménye lehetett.

82 Amikor 1793-ban a nagyalmási reformátusok prédikátora, Fogarasi István kérelemmel fordult a grófnőhöz, hogy engedélyezze számára a pálinkafőzéshez szükséges sisak 75 Retteg - Reteag, Belső-Szolnok vm. 76 Fond Jósika, No. 661. 82-83. 77 Fond Jósika, No. 661. 113-115. 1777. június 22-én Bethlen Miklóshoz írott levele. A tiszt nem helyeselte agyakorlatot, s azt javasolta a grófnak: „Jó volna, ha kapnának oly bort olcsóbban venni, mert amaz igen káros, midőn drágán elkelhet." 78 Uo. Bethlen Miklós szerint a vásárlott borért azonnal fizetni kellene, mert ha „ ha mindgyárt ki nem fizetem a szegénységet, nagyon rugdalódznak." 79 Orosz István írja le Szirmay András esetét, aki saját borai mellett jelentős jövedelemre tett szert az eladásra szánt bor felvásárlásából, hiszen 1696-ban tiszta haszna „a vételárnak több mint 70%-a" volt. A küküllővári birtokon még nem sikerült a borfelvásárlás és -eladás összefüggéseit feltárni. 80 Fond Jósika, No. 662. 61-62. 81 Arhivele Nafionale, Direcfia Judefeaná Cluj Román (Országos Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága, Kolozsvár) U. et C. Fasc. IX. No. 5. (1794. júl. 12.) 1793-ból maradt kohányi dézsmabor is szerepelt az összesítésben, 7 hordóval (azaz 212 veder és 5 kupa bor). 82 BALASSA Iván: Az aszú és a szamorodni története. In: Borok és korok. Bepillantás a bor kultúrtörténetébe. Szerk. Benyák Zoltán és Benyák Ferenc. Bp., 1999. 175.