Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Czövek István: Reform, hadsereg, politika a 19. századi Oroszországban

különös jelentőséget ezeknek a vitáknak... az egész diplomáciai papírkampány, mely már olyan régen és olyan terméketlenül zajlik Európa szégyenére, nem változtatja meg az események végzetes menetét a Balkán-félszigeten, a tények lerombolhatják a diplomaták minden finom elképzelését. A londoni jegyzőkönyv egyszerű papír marad csak. "

20 Miljutyin alapvetően tartózkodó magatartásának jogosságát az 1877-1878-as orosztörök háború részben igazolta. A háború feltárta a hiányosságokat, többek között ilyen volt a főparancsnokság alkalmatlansága, az idejét múlt fegyverek, II. Sándor lehetetlen viselkedése, mellyel minden jóindulata ellenére zavart okozott a hadműveletek menetében. Miljutyin személyesen nem vett részt ugyan az operatív vezérkar munkájában, mert tétlenségre kárhoztatva kísérgette az uralkodót, de nem állta meg, hogy néhány fontosnak ítélt gondolatot papírra ne vessen. Ezek közül érdemes idézni azt, amelyben kijelenti: „ ...a hadsereg vezetőinek azt kell sugalmazni, hogy bánjanak óvatosan az orosz vérrel. "

21 Ugyanakkor ő volt az is, aki a cárt és a hadsereg szkeptikus főparancsnokát meggyőzte Plevna további ostromának helyességéről. Miljutyint kitüntette a cár, bár ő maga nevetségesnek érezte a gesztust, de végül nem utasította vissza a cári kegyet. Visszatérve Pétervárra újra belemerült a munkába, melynek során egyre gyakrabban kellett szembenéznie Gorcsakov intrikáival, aki a háta mögött nem is hadügyminiszternek, hanem „hadi-miniszternek" titulálta és minden sikertelenséget neki tulajdonított.

22 1877 decemberében az orosz csapatok átkeltek a Balkán-hegységen és elfoglalták Szófiát. A következő év januárjában Plovdivot és Drinápolyt is bevették, valamint megközelítették a fővárost, Konstantinápolyt. II. Abdül Hamid tárgyalásokat kezdeményezett, amelyek helyszíne San Stefano lett. Az orosz küldöttséget N. P. Ignatyev vezette, akit Gorcsakov körültekintő cselekvésre intett. így február 19-én Ignatyev jobbnak látta a végleges béke helyett a preliminaris változat aláírását, de abban már saját elképzeléseit érvényesítette, mert a dokumentumban Oroszország nagyhatalmi érdekei jutottak kizárólag érvényre. Ez pedig a keleti nagyhatalom elszigetelődését vonta maga után. Miljutyin a san stefanoi béke megkötésekor érzi, talán fölösleges a nagy ováció, hiszen elolvasva a békefeltételeket tudatosul benne, hogy számos paragrafusát meg lehet kérdőjelezni. „Este megkaptam az uralkodótól a San Stefanoban aláírt béke egy kópiáját. Ennek tanulmányozása során valami befejezetlenség, határozatlanság érzése fogott el... "

23 Ignatyev hiába utazott Bécsbe: „A császár, illetve Andrássy első mondatai után ...könnyen meggyőződhettem arról, hogy Ausztria - Magyarországgal való kapcsolatunk 20 Uo. 147. 11 marta 1877 g. 21 Szbomyik matyeriolov pa russzko-tureckoj vojnye 1877-1878 gg. na Balkanszkom poluosztrove. Szanktpetyerburg, 1899. vip. 26. 156. 22 MILJUTYIN, 1950. torn II. 245. 28 gyekabrja 1877 g. 23 Uo. 26. 2 marta 1878 g.