Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Czövek István: Reform, hadsereg, politika a 19. századi Oroszországban

lenne-e - teszi fel a kérdést - ha nyíltan beavatkoznánk az eseményekbe és Oroszországot kiszolgáltatnánk egy európai háború minden káros következményének? Nem vagyok érzéketlen Törökország szerencsétlen szlávjainak sorsa iránt, de mindenek fölé helyezem Oroszország érdekeit"^ - mondta. De azt is jól látta, nem teljesen Oroszország fogja eldönteni, kíván-e háborúzni, lassan akarva-akaratlanul belekényszerül, s ezzel a tendenciával szemben tehetetlennek érezte magát. Ugyanez a megállapítás vonatkozik a cárra is. „ Most már az a helyzet, hogy maga a cár sem biztos az európai béke megőrzésének lehetőségében "

14 - írta. Miljutyin szerint „a cselekvés tervének általános hiánya"

15 jellemzi az udvar politikáját, „ ...mégis be kell látnunk, hogy valami különleges szerencsés véletlen kell ahhoz, hogy kikászálódjunk abból a helyzetből, amelybe a hadsereg mobilizálásával hoztuk magunkat és azzal, hogy rendkívül szigorúan viselkedtünk a konferencia megnyitását közvetlenül megelőző időszakban. Most a Porta szemtelen elutasítása után hirtelen minden átmenet nélkül fegyverezzük le csapatainkat és hallgassunk el?"

16 - kérdezi a hadügyminiszter. Miljutyin a cár kérdésére azt válaszolta: „ ...úgy látszik, hogy minden vágyam ellenére ebből a nehéz helyzetből nincs békés kiút. "

17 Miljutyin másik argumentumát a háború elkerülhetetlenségének bizonyítására egyrészt pozíciója sugallta, de megfordult minden józanul gondolkodó polgár fejében is. „Nem lehet a hadsereget a végletekig hadiállapotban tartani, hiszen a mobilizáció eddig már körülbelül 70 millióba került. Hogyan szerelhetnénk le a hadsereget anélkül, hogy valamit elértünk volna. Miért mozgósítottunk akkor?... Ahhoz, hogy a hadsereget leszereljük és a keletkezett viszályt megoldottnak nyilvánítsuk, szükség van a kérdés legalább formális megoldására. "

18 Miljutyin igen részletesen írja le a cári tanácsnak a végleges döntést megelőző üléseit, melyeken igen komoly viták zajlottak, a cár pedig nem mutatott különös határozottságot egyéni elgondolásaival a kérdés megoldásában. A helyzeten nem változtatott azonban a sok tanácskozás sem, a Porta álláspontja egyre nyilvánvalóbb lett. Március 8-án ezt olvashatjuk Miljutyintól: „Konstantinápolyban tegnap lezajlott a parlament megnyitásának komédiája. A törökök inkább, mint eddig bármikor elszemtelenedtek, jóelőre kijelentették az angol kormánynak, hogy nem egyeznek bele semmiféle jegyzőkönyv elfogadásába. És Anglia mindezt sztoikus nyugalommal tűri. "

19 Miljutyin tulajdonképpen dühös a törökökre, Angliára és egész Európára, akik Oroszországot belekényszerítik az azonnali döntésbe. „ Őszintén szólva nem tulajdonítok 13 MILJUTYIN, 1950. tom II. 59. 15 ijulja 1876 g. 14 Uo. 60. 22 ijulja 1876g. 15 Uo. 132. 13 janvarja 1877g. 16 Uo. 134. 25 ijunja 1877 g. 17 Uo. 135. 29 janvarja 1877 g. 18 Uo. 136. 29 janvarja 1877 g. 19 Uo. 146. 8 marta 1877 g.