Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Czövek István: Reform, hadsereg, politika a 19. századi Oroszországban

a szóbeszéd buktatta meg, amelyet néhány udvarhölgy zúdított rá, akiket különböző oldalról meggyőztek arról, hogy elhitessék az uralkodóval, miszerint Suvalov nyíltan úgy beszél róla, mint egy idiótáról, aki egyáltalán nem ért az állam ügyeinek intézéséhez. "

9 Az ugyancsak Miljutyin által szerkesztett hivatalos szövegbe ez már a következőképpen került be: „Néhányan Suvalov gróf eltávolítását annak tulajdonítják, hogy az uralkodót nyíltan támadta, mindezt ráadásul kevés tisztelettel és illetlenül, s amely támadás az udvarhölgyeken keresztül jutott el II. Sándorhoz. " ^ Miljutyin ellentéte Oroszország akkori kancellárjával, A. M. Gorcsakovval köztudott volt. A kettejük közötti feszültséget különösen élezte a kancellár közép-ázsiai koncepciója, ahol Miljutyinnal ellentétben nem kívánt aktív politikát folytatni, mert félt az Angliával való összeütközés lehetőségétől. Minden módszerrel igyekezett tehát akadályozni a hadügyminiszter munkáját, s ebben ideiglenes segítőtársakra talált a fentebb említett P. A. Suvalov és D. A. Tolsztoj grófban, akik Miljutyint „liberális", „vörös", „demokrata" „veszélyes ember" jelzőkkel illették, s pozícióját az udvarnál erősen megingatták. „Különös helyzetbe kerültem a kollegáimmal - mintegy ellenzéket képviseltem a kormányon belül. "

11 A Suvalov-féle támadásokat csak úgy tudta kivédeni, hogy ultimátumszerűén beadta az uralkodónak lemondását, de maga II. Sándor is tudta: nem akad Oroszországban más olyan személy, aki az általa megkezdett reformot be tudná fejezni. A miljutyini hadügyi politikát, többek között a hadsereg létszámának növelését a volt belügyminiszter, P. A. Valujev támogatta, aki közvetlen közelről látta Franciaország összeomlását a porosz hadi gépezet alatt az 1870-187l-es háborúban. 1874. január l-jén kiadták az általános hadkötelezettségről szóló törvényt, amelynek értelmében ez a kötelem kiterjedt minden 21. évét betöltött férfira, származásra való tekintet nélkül. Ez az intézkedés erősen felkeltette Németország érdeklődését. Annyira, hogy von Roon német hadügyminiszter fel is tette Miljutyinnak a kérdést, miért van erre szüksége Oroszországnak, amikor ez a szisztéma sem az ország politikai struktúrájának, sem pedig a „nép civilizáltsági fokának" nem felel meg. A számos ellenséges tendencia között vergődő hadseregreform lassan haladt előre, így Miljutyint igen kellemetlenül érintette a bosznia-hercegovinai felkelés kirobbanása, hiszen még időre lett volna szüksége. A hadügyminiszter abban reménykedett, hogy N. P. Ignatyev tábornok konstantinápolyi orosz nagykövet békítő tárgyalásai a nagyhatalmak ottani képviselőivel eszközül szolgálhatnak arra, hogy „ ... megbékítsék a fellázadt lakosságot és jobbá tegyék a keresztények helyzetét az európai Törökország területén. "

12 Ebben a kérdésben Miljutyin most azonosan gondolkodott Gorcsakovval. „ Okos dolog 9 MILJUTYIN, 1950. tom I. 160. zapisz ijulja 1874 g. 10 ZAJONCSKOVSZKIJ, 1978. 192. 11 Biograficseszkij ocserk P. A. ZAJONCSKOVSZKIJ, K dnyevnyiku D. A. Miljutyina 1873-1875. tom I. Moszkva, 1947. 34. 12 MILJUTYIN, 1950. tom I. 215. 11 avguszta 1875 g.