Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Czövek István: Reform, hadsereg, politika a 19. századi Oroszországban

D. A. Miljutyin nemesi származású, de a nemesi életforma előnyeit nem élvező, ezért az értelmiségi pályán érvényesülni akaró társadalmi réteg rendkívül markáns képviselője.

3 Politikai-katonai karrierje annak ellenére ívelt magasra, hogy mindenki számára ismeretesek voltak mérsékelten liberális nézetei, ez pedig csak egy visszafogottabb autokráciában képzelhető el.

4 Miljutyin helytelenítette az orosz hadsereg 1849-es magyarországi beavatkozását és barátságtalanul viszonyult azokhoz az orosz tisztekhez, akik katonai élményeiket naplójukban megörökítették. „A magyarországi hadjáratból visszatérvén egyre kevesebb időt töltöttem Miljutyinnál, miután észrevettem, hidegen fogad. Nem tetszett neki, hogy részt vettem a felkelők elleni hadműveletekben, egyébként politikai nézetei akkor igencsak szélsőségesek voltak." 5 Az orosz kormányzati körökben 1861 után mindösszesen két liberálisnak mondható politikus tevékenykedett. Az egyik éppen D. A. Miljutyin volt, a másik az Államtanács elnöke, Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg. Mindketten - túlzás nélkül - európai színvonalú államférfiaknak tekinthetők, a többiek a kor véleménye szerint is az orosz rendőrőrmestereknek megfelelő kompetenciákkal rendelkeztek. Oroszországban az 1866-tól 1874-ig tartó periódus a hataloméhes P. A. Suvalov rendőrminiszter „diktatúrájának" időszaka, aki jelentős hatást gyakorolt a gyenge akaratú II. Sándorra. Érdekességként ehhez hozzátehetjük, hogy a későbbi cár, aki III. Sándorként uralkodott, P. A. Suvalovot naplójában IV. Péternek nevezte el, ahogy a költő, diplomata F. I. Tyutcsevnek is ez volt a véleménye.

6 A „suvalovi érát" Miljutyin naplójában a következőképpen foglalta össze: „ Minden Suvalov gróf kizárólagos befolyása alatt történik, aki az uralkodót nap mint nap szörnyű veszélyekről szóló jelentésekkel ijesztgeti, amelyeknek az állam, sőt maga az uralkodó is ki van téve. Suvalov minden ereje ebben a félelemkeltésben van. Az uralkodó személyének valamint a monarchia védelmének címén Suvalov gróf mindenbe beleavatkozik és az ő szájíze szerint oldják meg az ügyeket. Az uralkodót saját bizalmi embereivel veszi körül, minden új kinevezés az ő útmutatása alapján történik."' Azonban Suvalov II. Sándor feletti gyámkodása, sőt nyílt beavatkozása a cár személyes és kormányzati ügyeibe az uralkodó türelmének elvesztéséhez vezetett. 1874-ben Suvalovot váratlanul kinevezték londoni követnek. Miljutyin a naplójában ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Ma Trepov^ azt mesélte, biztosan tudja, hogy Suvalovot az 3 CZÖVEK István: Arcképek a 19. századi orosz politika műhelyéből. In: Századok, 1984. 4. sz. 721. 4 Többek között A. E. Cimmerman tábornokról van szó, akivel együtt szolgált a Hadi Akadémián. 5 ZAJONCSKOVSZKIJ, P. A.: Pravityelsztvennij apparat szamogyerzsavnoj Rosszii v XIX v. Moszkva, 1978. (a továbbiakban ZAJONCSKOVSZKIJ, 1978.) 188. 6 TYUTCSEV, F. I.: Polnoje szobranyije szocsinyenyij, tom 2. Leningrád, 1934. 205. 7 D. A. MILJUTYIN: Dnyevnyik (1873-1882). Moszkva, 1950. (a továbbiakban MILJUTYIN, 1950.) tom I. 119. zapisz31 gyekabrja 1873 g. 8 Befolyásos csendőrtábornok