Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Galambos Sándor: ”Fejünk fölött a gránát és srapnel fütyölve járt” Varga György káplár jegyzetei az első világháborúból

tüzérek. Beszéltem megint egy pár szót Hoó Bálinttal és Tóth Jóskával. Ők haladtak előre, mi ott maradtunk. Az 5-ik és a 6-ik század bement a városba, a 7-ik meg a 8-ik század ott maradtunk a város végén szolgálatra, azaz feldvakék voltunk. Azon a napon jött sok katona és sebesült. Aznap ott voltunk, a hadnagy vett tejet nekünk, az altiszteknek egy asszonytól, és raktunk tüzet, megforraltuk. Jöttek szerb asszonyok a városba az úton, és volt olyan, aki tengerikenyeret hozott árulni. Vettünk tőlük, akinek jutott. Én is vettem. Egy olyan kenyérért, mint egy vakaró, adtam 4 koronát, de nem volt baj, mert pénzünk volt. Örvendtünk, hogy még egy kis kenyérre is szert tudtunk tenni. Egész nap a városban bungott a sok puskapor és raktár. Meggyújtották a sok lőszert, hogy az ellenség kezére ne maradjon. Ekkor már gondoltuk, hogy még onnan is tovább fogunk szaladni. Azon a helyen kivirradtunk. Másnap reggel az ellenség ott volt, lövöldözött reánk. Mondtuk a hadnagynak, itt az ellenség. A város végénél egy nagy víz folyt, egy híd volt rajta, azon kellett keresztülmennünk. Szaladtunk a hídra. Az volt a szerencsénk, hogy még átal érkeztünk szaladni, mert mikor átértünk a hídon, az ellenség azonnal lőtt a hídra gépfegyverekkel is. Szaladtunk a városon végig. Rengeteg sok sebesült volt az épületekben, hagytuk őket ott, mert nem volt velük mit tenni. Amelyik bírta magát, az jött a lábán, amelyik nem, az ott maradt. A városnak a túlsó végén egy búvóhelyen lepihentünk. Ott találtuk meg az 5. és a 6-ik századot is. A városból tömegesen jött kifele a katonaság. A dandárparancsnok úr is helyet foglalt egy házban, ez volt még 11 -kén. Ott maradtunk. Éjjel tüzet raktunk. Éppen a szakácsok hoztak valami ennivalót, amikor akartunk enni, akkor a generális úr adta a parancsot, hogy svaromléniában menjünk, és szuronyt szegezve ellentálljunk. Úgy csináltunk, egész éjjel sugdostuk egymásnak, mi lesz az éjjel, a holnap reggelt sok ember nem éri el közöttünk. Ki is virradtunk szerencsésen, mert a szerbek nem jöttek előre az éjjelen. Reggel folyt a harc, tartottuk őket egy darabig, aztán menekültünk megint. Éjszaka egy kis erdőbe értünk, de míg odafelé mentünk, nagyon sok tüzért találtunk az utakon mindenfelé elakadozva. Szegény lovak nem bírták a terhüket. Éjjel pihentünk egy kicsit, tüzet raktunk. Reggel haladtunk tovább, míg végre délután megint ellentálltunk, mert az ellenség nagyon jött utánunk. Egy nagy árokban, egy út szélén széthúzódtunk. Nagy lövés volt. Ez volt 12-ikén. Este későn onnan ellopóztunk nagy csendben, és egy helyen megcsendesedtünk. Tüzet raktunk, hogy már a szakácsok hoznak valamit, hoztak is, de mire a tűz kész volt, jött a parancs, hogy tovább menni. így nem ettünk semmit. Persze a baka káromkodott, otthagytuk a tüzet és mentünk tovább. Későn, éjfél után egy kis falunál lepihentünk, ott már kaptunk egy fleiskonzervát.

49 Tüzet raktunk, megmelegítettük és megettük. Pihentünk egy pár órát, azután mentünk tovább. Reggelre egy nagy faluba értünk. Ott is mentek a íréinek, a lovak nem bírták a szekereket. Az úton volt már minden. Bakancsot vettünk a szekerekről meg cukrot, aki ügyes 49 húskonzerv