Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Galambos Sándor: ”Fejünk fölött a gránát és srapnel fütyölve járt” Varga György káplár jegyzetei az első világháborúból

volt, de nem volt hol venni dohányt és ennivalót. Éjjel aztán a tűz mellett bújtunk rakásra. Azon a meredek hegyen nem lehetett feküdni, mert csúszott az ember lefele. Történt, hogy a nyolcadik századra az ellenség egy szálvent

40 lőtt, 18 ember sebesült meg attól az egy szálventtől. Egy szegény cigány fiú, ahogy megsebesült, nagyon megijedt, hogy a tenyere át lett lőve. Szaladt hozzám, hogy mondjam, meghal-e. Vigasztaltam, hogy ne félj, nem halsz meg, sőt még szerencsés vagy, nem cserélhetsz velem. Egy estére jött a parancs, hogy rohamot csináljunk az ellenségre. Elindultunk Istenben bízva az ellenség fedezéke felé. Mind azon panaszkodtunk egymásnak, hogy nem látunk, mert a nagy füst kiette a szemünket. Mentünk a nagy hóban felfele a hegyre svaromléniában. Mire az ellenség dekungjához értünk, már elszaladt onnan. Sok fegyverük a hóba volt hányva. Este lett, nem mentünk tovább, tüzet raktunk. Egy kicsit nyugodtabban éjszakáztunk, de éjfél után elindultunk. Mivel nagy sötétség és köd volt, visszatértünk. Szerencsénk is volt, hogy visszatértünk, mert reggel megint arra mentünk svaromléniában, és csakugyan ott volt az ellenség. Beállott a harc, az ellenség az egyik hegyen volt, mi meg a másikon. Ott vájtunk - ki hogy tudott - dekungot. Hideg volt nagyon. Egy része a legénységnek lőtt a dekungban, a másik része meg topogott lent a hegy alatt. Váltogattuk egymást. Sokan sebesültek meg, többnyire kézre és lábra. Mellettem egy regruta, Lenyó nevezetű volt a dekungban. Olyan ügyetlenül lőtt, hogy a bajonétom, ahogy fel volt tűzve a fegyverre, és előttem volt, lelőtte a bajonétomat véletlenül. Persze én nem hagytam egy tekintetben, odamondtam neki a bundás mindenét. Na de bajonétban nem volt hiány, volt elég azoknál, akik sebesültek és meghaltak. Estére tüzet raktunk a hegy alatt, és a dekungban váltogattuk egymást. Nagy hideg volt. Az ellenség mindig lőtt vékonyan egész éjjel is. Éjfél után 2 órakor kaptuk a parancsot, hogy az ellenséget le kell verni a hegyről. A nagy hóban csináltunk svaromléniát, és elindultunk a szironyos hóban.

41 Ahogy mentünk, sokszor megállottunk. Több fiú, ahogy leült a hóra, úgy megfagyott, hogy nem bírt lábra állani. így másztunk felfele a hegyre a nagy hóban. Fölértünk, de már akkor az ellenség nem volt ott, csak egynéhány, az lehányta a fegyvert, és megfogtuk. Azok mondták, hogy a többi elment még tegnap. Kérdezték, hogy mit csinálunk velük: megöljük őket? Mi mondtuk, nem, mennek Magyarországra. Ők örvendtek, és mondták, a tisztjeik azt mondják nekik, hogy ha mi őket megfogjuk, meglövöldözzük. Lejöttünk a hegyről, pihentünk, tüzet raktunk, és ettünk volna, ha lett volna mit. Volt ott egy döglött ökör, a szerbek otthagyták, tüzet raktunk, a bakaság szétvagdalta. Elfogyott, még ha több lett volna is. Én nem tudtam enni. Délután mentünk tovább az ellenség után, nagy hegyeken, hóban. Estére aztán egy házban volt 20 szerb őrségen, megfogtuk. Azok mondták, hogy a többi már messzebb ment. Ott megéjszakáztunk, enni nem volt mit. Elhánytuk a havat és kiállítottuk a sátorlapot, tüzet raktunk. 40 tüzérségi sortűz 41 a hó megfagyott felső része