Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Galambos Sándor: ”Fejünk fölött a gránát és srapnel fütyölve járt” Varga György káplár jegyzetei az első világháborúból

hegyek közt, míg a város mellett újfent letáboroztunk nagy szamárszúrók közt, és tüzet raktunk. Nemsokára megvirradt, igaz, a várost nem láttuk a hegytől. Ott volt egy kis falu, csináltunk sátrat, vittünk bele szalmát a civilektől, és tüzeltünk, mert nagy hó esett, és hideg volt. Még a lelkünk is fázott. Hallottuk, hogy ott fogunk 10 napig pihenni. Összegyűlt sok katona, ki hol, széjjel a hegyeken. Voltak a városban is, akiknek hely volt, de nagyobb része az épületeknek sebesültekkel volt tele. Örvendtünk, hogy 10 napig kipihenjük magunkat egy kicsit, de négy nap elteltével jött a parancs, hogy masierung,

37 előre menni, irány Gragulavác. Korán reggel elindultunk, nagyon hideg volt. Minden pihenés nélkül mentünk a szörnyeteg nagy hegyeken. Soknak nem volt már jó lábbelije sem. Hideg volt. Késő este egy helyen a nagy hófúvásban letáboroztunk. Keresgettünk fát, a havat elhánytuk, tüzet raktunk, míg végre nehezen megvirradt. Ködös reggelen mentünk tovább, egész nap megint sáron, vízen. Esett a havas eső. Estére megint találkoztam Hoó Bálinttal és Tóth Jóskával. Egy hegyen leültünk pihenni. Ok is odajöttek, egypár szót szólottunk, együtt örvendtünk, hogy még élve látjuk egymást. Haladtunk előre, ők is, mi is a sötét éjszakán. Többen kimaradtak közülünk, nem bírtak menni. Az eső nagyon esett egész éjjel, míg végre egy hegyoldalon letelepedtünk. Fáradtan és éhesen tüzet raktunk. Reggel indultunk tovább. Az ellenség nem nagyon messze volt. A mi századunk ment elöl. Beérkeztünk oda, ahol a tábornok úr is volt. Hideg volt. A tábornok úr kiadta a parancsot, hogy melyik hegyre kell nekünk menni, ott az ellenség. Mentünk, az ellenség lövöldözött közénk ágyúval. Nemsokára felértünk arra a hegyre, és kifejlődtünk svarmléniába. Hideg és hó volt. Lőttünk az ellenségre. A tisztek parancsolták, hogy (svaromveize}^ forverc) raj vonal ónként előre szaladni. A hegynek a másik oldalában nagy bükkfák voltak, ahol legjobban kellett szaladni, amire senki nem is számított, nagy hófúvás volt. Ahogy beleugráltunk derékig, nagyon nehezen lehetett belőle menekülni, és az ellenség még lőtt. Én is nagyon nehezen másztam ki, többen megsebesültek. Zugszführer Dudics is nagyon sírt, hogy a karját eltörte a golyó. Vigasztaltam, ne krisáj,

39 még tartsd szerencsédnek, legalább már tovább köztünk nem szenvedsz, és még erre meg koldus nem leszel. Leszaladtunk a bikkfákhoz, akik a fúvásban meg nem sebesültek. Akik ott maradtak sebesülve, sírva rimánkodtak, hogy segítsünk rajtuk. Nagyon fáztak, a sebük fájt, de nem nagyon lehetett odamenni, mert aki odament, az is megsebesült. Sokára mégis sikerült onnan őket elszedni, és a szanitészek bekötözték. A nagy hidegben és hóban ott voltunk azon a nagy meredek hegyen 3 napig, de a harc mindig folyt éjjel-nappal. Az ellenség nem akart meghátrálni, úgy topogtunk a hóban svaromléniában. Egy része megállott, így váltogattuk egymást. Tüzet csakis éjjel volt szabad rakni, enni nem volt mit. Pénzünk 37 indulás, menetelés 38 rajvonalban 39 ne óbégass!