Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Láczay Magdolna: A szabolcsi nemesség társadalmi tagozódása a 19. század első felében

megismeréséhez azonban olyan új forrásokhoz nyúlt, amelyeket ez idáig még nem dolgoztak fel, és kilenc megyei összeírás segítségével a megyei nemesség eddigi legteljesebb átvilágítását végezte el. Az összeírások országos vagy megyei rendeletre készültek, de annyiban megbízhatóbbak a regnicoláris kortársaiktól, hogy valamennyit a nemesség rendi helyzetének megőrzése, megerősítése motiválta, illetve azt nem sértette, továbbá a megye emberei végezték, bekerülni nem jelentett veszélyt, kimaradni viszont kockázatos volt. A különböző célú összeírások azonban mutatnak eltérést, ami részben az összeírtaknak szánt funkcióból adódott (pl. subsidium), de sajnálatos módon hiányosságokat is tapasztalunk az elveszett források miatt. A kilenc megyei összeírásból hatot először e dolgozat szerzője vizsgált, teljes egészében az 1793, 1797-est, az 1816-ost, az 1844/45 és 1847-est, míg az 1787-es birtokos nemességről valló kimutatásnak csak a szabolcsi adatsorát, és korábban már az 1848-as nemzetőri összeírást, amelyet monográfiában és megyei tanulmányban mások is idéztek. Hasonlóképp történt az 1848-as választói névjegyzékkel, de itt már fordítva, ennek az összeírásnak publikusak voltak az összesítő adatai, ám az utóbbi két összeírást más szempontok szerint, kvantitatív elemzés céljából a nemesi catastrumokhoz rendelve használtuk. Azokat az országos kiterjedésű összeírásokat, amelyeket a történettudomány az épp a vizsgált korban meginduló demográfiai kutatásoktól, népszámlálásoktól, statisztikáktól kapott, és általánosan használ, mi sem mellőzhettük, sőt ez volt az alapja annak, hogy pontosítsuk, valójában milyen lehetett a szabolcsi nemesi társadalom súlya, hány családot és a megye teljes lakosságához viszonyítva milyen arányban érintették a reformok. Sajnos megyei rendeletre születő teljes lakosságot átfogó „modern" összeírással nem rendelkezünk, rendelkezhetünk, a meglévőket azonban van módunk mérlegelni. A nemesség nagy létszámát mind a 18. század végén, mind a 19. század közepén megállapíthattuk. Az eddig ismertnél nagyobb réteget képeztek, a 18. század végén a József-kori összeírás a megyében a nemesség 12,77 %-os arányát ismeri el, ezzel szemben a megyei összeírások a teljes nemesi réteget létszámban lényegesen többnek mutatja, a 13 ezer körülit közel 22 ezerre korrigálva, ami azt jelenti, hogy arányuknak is magasabbnak kellett lennie. Nincs azonban mihez viszonyítanunk, csak a korábbi megyei lakossági mutatóhoz, tehát csak annyit rögzíthetünk itt, hogy a megye nemessége több volt, de megállapíthatjuk, hogy a piramis csúcsán alig vannak, azok is zömmel új arisztokratáknak számítanak, míg az alján lényegesen többen, hiszen a fenti létszámnak mintegy kétharmada szinte a jobbágyok szintjén élt. A fél évszázaddal későbbi kimutatások tanúsága is hasonló eredményhez vezetett. Az 1840-es évek második felében a rendi kiváltságok maradékából, a közéletiséghez utat nyitó voksot csak a megye által elismert nemesek kaphatták meg. Számuk olyan magas, hogy azt állapíthatjuk meg, arányuk nem változhatott a félévszázadnyi idő alatt, és ennek mérlegeléséhez a 19. századi lakossági összeírások már adtak lehetőséget, ami elsősorban a Fényes Elek által egymáshoz közeli időben elvégzett felméréseiből és publikált adatsoraiból ismerhetőek meg. Ezek figyelembe vételével azt a következtetést vonhattuk le, hogy a nemesi renden élők