Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Láczay Magdolna: A szabolcsi nemesség társadalmi tagozódása a 19. század első felében

több mint 15 %-os arányban voltak jelen Szabolcs megyében. Ennek az állításnak a bizonyítása és a kontroll készítése több ellentmondás tisztázására késztetett. A 18. század elejéről és közepéről is vannak nemesi összesítések. Közülük az 1726 és 1728-as nemesi összesítést megyei történész, Szakállas Sándor ismertette, amely szerint a jelzett időben még a 800-at sem érte el az összeírtak száma. Ugyancsak lehangoló az 1754/55-ös catastrum, amelyet Illésy János publikált. O mindössze 470 családot talált a központi rendeletre készült összeírásban. E három adatsort azonban szinte ugyanazon indokkal értelmezhetjük. A nemességi próbát kiállókat ugyanis nem a megadott okból, kiváltságaik megtartásának tiszteletben tartása végett, hanem elsősorban azért írták össze, hogy a potenciális adófizetőkről tájékozódjanak. Az állandó hadsereg felállítása zsoldfizetési kötelezettséggel járt, amit a katonáskodásra vonatkozó kötelezettség megváltásával esetleg már kérhetett az udvar a nemesektől. A nemesek azonban nem sétáltak be a csapdába, a megyék igyekeztek olyan kevés nemest kimutatni, amennyit csak tudtak. Az úrbérrendezés során ismét alkalom nyílott volna a legalább egy jobbággyal rendelkező és annál nagyobb birtokosok kimutatására. Ez azonban több okból maradt ki. Részint mert nem érintette volna épp azt a nagy mennyiségű nemesi réteget, amelyikről az 1793-as és 1847-es összeírásból megbizonyosodhattunk, másrészt az úrbérrendezésről Takács Péter a megyei, Fónagy Zoltán pedig országos összesítésü forráskiadványaikban, adatközléseikben megtették az értékeléshez vezető munka fáradságos részét, adataik feldolgozását bizonyára rövidesen publikálni fogják, rájuk várva ezt nem végeztük el, de időben elég távol is esik az 1840-es évektől. Szükség lenne az úrbériség felöli megközelítésre, továbbá az 1848-as, az úrbériség eltörlését elrendelő törvény végrehajtásának ismertetésére, ami, mint köztudott elmaradt, majd 1853-ban kísérletet tettek módosított formában a bevezetésére, de ezen a szálon haladva nem tudjuk összehasonlítani a megyében 1772-ben elvégzett úrbérrendezést és az 1848-ban törvényesített úrbériség eltörlését. Más szempontból azonban van lehetőségünk a nemesség 1848 alatti és utáni rendi jogállása fennmaradásának a vizsgálatára. Mind a nemzetőrségi mind a választójogi összeírások alkalmat adtak arra, hogy az átalakulásban vállalt részvételüket kutassuk. A nemzetőrségbe ugyan már a későbbi törvények szellemében az úrbériség eltörlésével és a cenzus körülbelüli mértékével mások is jelentkezhettek, de a nemesség részvételét is bizonyíthatóvá teszik az összeírásokat kísérőjelenségek, amelyek vagy megakadályozták az összeírok munkáját, némely helyen magyarázatot is adván, hogy tudniillik az áprilisi törvények számukra nem előnyösek, másutt kiemelkedően sokan jelentkeztek, bízva a forradalom győzelme utáni sorsuk jobbrafordulásában. A választói névjegyzék már világosabban mutatja, hogy Szabolcs megyében 1848-ban az összes választónak mintegy harmada (33,35%) régi, azaz rendi kiváltság szerint került a listára, ami részben azt igazolja, hogy az 1847-es nemesi összeírás hiteles, másrészt a nemesség aránya megmaradt a fél évszázad során, harmadrészt tükrözi azt is, hogy az 1848-as átalakulásban a nemesi részvétel meghatározó volt. Még inkább így van ez, ha a tisztikarra tett ajánlást vesszük figyelembe, majd a megyei