Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Takács Péter: Várak, kastélyok kúriák Szatmár megyében

A birtokaik gazdálkodását maguk irányító középnemesekről, a néhány száz holdat birtokló dualizmus kori földesurakról nem is szólva. Az elmondottak összefüggnek azzal, hogy az épületek csak lakóikkal, funkcióikkal, szerepkörükkel, s a bennük lakók társadalmi értékrendjével együtt alkotnak tanulmányozni érdemes történelmi képződményt. Ezért érdemes odafigyelni, hogy amikor Angliában, Franciaországban a termeléstől és a természeti javak begyűjtésétől magukat távol tartó, az alattvalóiktól, a tulajdonaikat usuálóktól az ellenszolgáltatást bérleti díjként pénzben beszedő arisztokraták kastélyokat építtettek, parkokat fundáltattak, s a falu „szagától" távol, a parasztoktól és a külvárosi szedett-vedett népességtől elzárt „kéj lakokba" vonultak pihenni, szórakozni, a magyar nádor, az erdélyi fejedelem és a magára, nemzetsége hírére valamit adó arisztokrata, a húsz-harminc jobbággyal, zsellérrel rendelkező köznemes, a társadalmi emelkedés vágyától hajtott „címerleveles" - ha bírta a karja, a dereka és megengedte a köszvénye - kardot vont, törököt űzött, várat őrzött, s a hódoltság területén zsákmány után kószált. Ha a csatában, az üldözés, a les-vetés közben rabul ejtett török előkelő váltságdíjából nem egy végvári harcost kellett kiváltania a Héttoronyból vagy a krími tatárok fogságából, akkor kardot, harci paripát, nyerget és kengyelt vásárolt magának, fiának, vagyonától elárvult rokonának, hogy többen mehessenek a „pogányra". A törököktől és a hajdúktól is gyakran megrabolt jobbágyainak kilenced- és tizedbeli szolgáltatásaiból a királytól zsold nélkül hagyott katonáit táplálta. A robotjukból pedig saját kastélyának a parkja helyett a végvárak falait, vizes árkait, kapuit, palánkjait reparáltatta. Tette ezt másfél-két évszázadon keresztül, amikor szerencsésebb francia és angol társa felhalmozott, tőkésített, a haszonelvűség tanaival és gyakorlásával foglalkozott. Amikor az angol és francia arisztokrata Afrikába, Ausztráliába, Óceániába, Dél-, Közép- és Észak-Amerikába hajózott a növény- és állatvilág kuriozitásait csodálni, ismeretlen szigeteket felfedezni, őserdei törzsek szokásait és életét tanulmányozni, magyar és erdélyi társuk a török szultánnak hordta Isztambulba az adót és az ajándékokat. Afrika és Óceánia helyett a hódoltság területére lovagolt, hogy a törökök uralta falvakból elhajtott állatok árverezéséből tegyen szert jövedelemre, amin ágyút öntetett, ólmot szerzett a puskájába, s a lőporgyártáshoz vásárolt salétromot, ként és faszenet. Ezzel a különbségtevéssel meg is érkeztünk a szatmári földesúri magánvárakba, várkastélyokba, kastélyokba, nemesi kúriába, udvarházba. Várak, várkastélyok A honfoglalás kori földváraktól, az Árpád-kori királyi, az Anjou-kori lovagvárakon át, a Kárpát-medence történetében évszázadokig meghatározó szerepet játszó végvárakig, mindegyiknek megvolt a maga militáris szerepköre. Szatmár vármegyében feltűnően sok