Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Németh Péter: A Péc nembeli Ibrányiak

földjükkel szembeni kaszálóikat megkaszáltatták és keresztúti jobbágyaikkal elhordatták.

62 Az ilyen természetű „összefogásoktól" eltekintve a család két ága nem ápolt jó kapcsolatokat, példa erre az az 1418. évi eset, amikor Gergely azt panaszolja fel Andrással szemben, hogy ismételt kérésére sem adja át neki az apja által folytatott perekben, s az azt megelőzően kiállított okleveleket, ám az így kérdőre vont András azt válaszolta, hogy az őket közösen megillető oklevelekről kész a királyi udvarban másolatot adni,

63 ami abban az időben felért egy burkolt visszautasítással. Gergely - Andráshoz hasonlóan - a megye közéletének szintén aktív résztvevője: tanú a Középmegyeriek és a Kemecseiek perében,

64 kijelölt királyi ember a Perényiek és a Kállóiak perében

65

, Paszab ügyében

66

, a Pazonyiak perében

67

. 1435-ben a két másodunokatestvér, Gergely fia: András és Miklós fia: Gergely együtt veszi zálogba 25 arany forintért a Darai (Szatmár m.) János, János fia: János és Miklós fia: István kezére került Csúr birtok határain belül fekvő, de Ibránnyal határos Szard halastavat az addigi zálogostól, Csaholyi Jánostól.

68 Ugyancsak 1435 az az esztendő, amikor Szabolcs vármegye esküdt ülnökét, Gergelyt utoljára említik: Málcai Lászlónak állítják vissza jogait Hugyaj birtok egyharmadában, ami addig Gergely kezén volt.

69 István öccse az említetteken kívül csak 1395-ben szerepel királyi emberként a Kemecseiek és a Kállóiak perében.

70 Az Ibrányi-birtokok idegen kézen Palóci László országbíró előtt 1447 nyarán Ibrányi András fia: Gergely azzal a panasszal élt, hogy volt neki egy azonos nevű osztályos testvére, Miklós fia: Gergely, aki fiúörökös híján halt el, s ezért az ország szokásai szerint birtokrészei, így a Szabolcs megyei Ibrány és Keresztút reá szálltak; ám ezzel nem törődve, az elhunyt Gergely veje, Margit leányának a férje, Atyai (Bereg m.) László feleségével, s Gergely másik leánya, Anna, Baktai Balázs özvegye azokat titokban elfoglalta. Az országbíró az ügyben tanúvallatást rendelt el, a leleszi konvent vizsgálata megállapította a panasz jogosságát, s a hatalmaskodókat megidézte.

71 Pedig a két leány anyja, Gergely özvegye, Klára még ibrányi birtokrészén 62 Zs. V, 1013. 63 Zs. VI, 2302. 64 1417: Zs. V, 474. 65 1418: Zs. VI, 1972. 66 1418: Zs. VI, 2112. 67 1420: Zs. VII, 2314. 68 F. X/7, 739-40; DL 80518; Zichy VIII, 556. 69 Ülnökségére lásd: Solymosi László: Szabolcs és Bereg vármegye gonosztevőinek a lajstroma 1435-ből. JAMÉ XLII. (2000) 142; DF 222009 (LO AA. 1435-11). 70 C. TÓTH Norbert: A leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta anni sorozat oklevelei. I. közlemény 1387-1399. Pótlás a Zsigmondkori oklevéltár I. kötetéhez. JAMÉ XLVII. (2005) 235-343. (a továbbiakban C. TÓTH: Leleszi.) 192. 71 DL 62296, a konvent jelentése: DF 222321.