Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)
Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Németh Péter: A Péc nembeli Ibrányiak
élt 1450-ben is, amikor egy keresztúti jobbágy miatt perbe keveredett a Kallói Lőkös fia: Miklós fia Jánossal és annak fiával, Pállal. 72 Ám egy esztendő múlva maga a kormányzó, Hunyadi János parancsolja meg Ibrány és Keresztút népeinek és jobbágyainak, hogy mindenben engedelmeskedjenek Kálló-i Lőkös Jánosnak 73 , ami nem a Kállóiak itteni birtoklására utal, inkább a Tokaj körüli háborús helyzet miatt a vár megerősítésére. 74 A másik ágon András fia: Gergely utolsó említése 1447-ből ismert, amikor Vajai Istvánnal (Ibrányi Margit fiával) közösen anyjának, Katalinnak 10 lakott keresztúti jobbágy telküket elzálogosítják. 75 Gergellyel a Péc nb-iek ún. ibrányi hajtása férfiágon kihalt. Vajai István fia: László (Ibrányi Margit unokája), Újfalusi (Vilmos fia:) Jánosné, (Ibrányi) Dorottya és Újhelyi! Benedekné, (Ibrányi) Potenciána kilenc évvel később azért tiltakoznak, hogy apjuk és (unoka-) testvérük, Vajai István Ibrányt és Keresztút birtokokat Szakolyi Miklósnak, Péternek és Pelbártnak eladta. 76 Ez azonban elkésett akció volt: ugyanis két évvel korábban Gergely özvegye, Klára asszony és lányai: Margit és Anna a hitbér, a nászajándék és a leánynegyed kifizetéséről nyugtatják Szakolyi Pétert és testvéreit, Miklóst és Pelbártot. Sőt, még aznap - éppen emiatt - birtokaikat is örök jogon a Szakolyiaknak átengedik. 77 A Lukács-ágtól is ez időben szerzik meg Ibrány másik felét: a már özvegy Dorottya és fiai: Mihály és Sebestyén arról nyugtatják Szakolyi Pétert és fiait, János csanádi püspököt, Miklóst, Albertet és Andrást, továbbá Szakolyi Miklós fiait, Miklóst és Jánost, hogy Dorottya hozományát, nászajándékát és leánynegyedét készpénzben kifizették. 78 Életben lévő apjától függetlenül Vajai Ibrányi László ismételten tiltja Ibrány 72 C. TÓTH: Szabolcs II. 508-509. Az ügy röviden: Klára, Ibrányi Gergely özvegye, Ágoston fia László keresztúti jobbágyot elbocsátotta Kálló-i Lőkös János orosi birtokára. Az özvegy - veje: Atyai László, Ibrányi (Vajai) István, Kemecsei István és Szalontai Kis Mihály biztatására - néhány hét múlva a jobbágyot visszahívta, javait visszavitette, ám ez utóbbit Szabolcs megye nem igazolta (A váradi káptalan vizsgálati jelentése: DL 55477). A Kállóiak úgy álltak bosszút, hogy orosi népeikkel a keresztútiak marháit és nyájait széthajtották és részben elhurcolták (DL 55474). Itt jegyzem meg, hogy „A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa." Szerk. RÁCZ György. Bp., 2003. az Ibrányi család genealógiája címmel tünteti fel azt az oklevelet (DL 48194), amely valójában az Ibronyi és a hátlap felirata szerint az Iklódi családok leszármazását hozza. ? 3 DL 55493. 74 Lőkös János, a Vitéz-ág őse ugyanis ekkor Hunyadi János familiárisaként Tokaj várnagya (vö. ENGEL, 1996. II. 121., aki csak az 1452. évből mutatja ki). 75 DL 62428. 76 1454/519: DL 62426; 1454/519: DL 62428; 1454/520: DL 64434. 77 1452: DL 62428. 78 1442: DF 222199; az oklevél 1793. évi, az egri káptalan által kiadott másolata: DL 105798. Az oklevél keltezése 1442-re hibás: a leleszi konvent oklevelében Újfalusi (Vilmos fia) Jánosról mint elhunytról írnak, aki viszont még 1453-ban is életben volt! Ugyanis Vajai István panasza szerint Újfalusi Vilmos fia: János familiárisaival és jobbágyaival az ő Eszlár birtokon lévő juhaklából 550 nagyobb juhát a bárányokkal együtt - így mintegy ezernyit - Kenézlöre hajtatta el, s ugyanonnan elvitetett még 23 hátaslovat is. Palóci László nádor az ügyet mind a leleszi, mind váradi konventnek kiadta vizsgálatra, lásd DL 55547, 55535, DF 222494 (LO AA. 1453-7). A megidézettek: Vilmos fiai: János és Albert, János felesége: Dorottya és Újhelyi Benedek özvegye: Potenciána. Viszont 1465-ben az özvegy Dorottya a maga, meg a fiai: Mihály és Sebestyén nevében adja el 40 arany forintért a Szabolcs megyei Bagos birtokon lévő részeit unokatestvérének, Vajai Ibrányi Istvánnak, feleségének, [Jánosi „Kántor" (1454: DL 62312)] Margitnak és gyermekeiknek (1465/511: DL 62397). Az 1442. évi oklevél tehát 1454-1465 közé keltezhető, talán 1462-re.
