Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Erdész Ádám: Gyomától Németországig – Kner Imre internálása

Az ország Trianon utáni hosszú elszigeteltségében minden országhatárokon kívül elért siker kettős súllyal esett latba. Kner Imre pedig a két háború között az ország határain kívül a legjobban ismert és becsült nyomdász volt. Harmadsorban arra utalt Kner Imre, hogy a forradalom után már csak azért is kerülte még a politizálás látszatát is, nehogy 75 alkalmazottja egzisztenciáját kockáztassa. Legvégül említette, hogy a testvére bevonulása után rászakadó kettős teher teljesen ki is zárta a társadalmi érintkezésből, s egyetlen törekvése volt, hogy alkalmazottainak munkalehetőségét biztosítsa. Erre a gondolatra épül a keserű zárómondat: „Kérem, méltóztassék engem szabadlábra helyezni, hogy még mielőtt az engem mint zsidót sújtó rendelkezések életbe lépnek, az üzemnek a következő félévre szükséges munkatervét kidolgozhassam. Ha véletlenül valaki nem ismerte volna Kner Imrét, ez a közjegyző előtt hitelesített másolatokkal felszerelt fellebbezés meggyőzhette arról, hogy a politikai okokból való őrizetbe vétel abszolút indokolatlan. Ám a fellebbezés vélhetően el sem jutott a megye alispánjához, helyette a vármegye főjegyzője írta alá a sokszorosított nyomtatványként készült véghatározatot, amely a fellebbezést elutasította. Ez a dokumentum április 22-én kelt, ekkor Kner Imre már nem is volt Gyomán. Az elutasító véghatározatot követően még egy jogorvoslati lehetőség volt, felülvizsgálati kérelmet lehetett benyújtani a belügyminiszterhez. Ezt Kner Imréné meg is tette, sőt férje tilalma ellenére segítséget kért valakitől, „aki nagy tisztelője Imrének, és tisztában van az O kulturális értékeivel''.

26 Hogy ki volt ez a személy, aki állítólag „interveniált" is, nem derült ki. Míg Kner Imre társaival együtt az iskolában töltötte napjait, otthon, a Kossuth utcai házban és a nyomdában is történt egy s más. Az országos piacra dolgozó nagy nyomda többek fantáziáját megmozgatta. Elsőnek egy gyomai „kartárs", Nádudvary Mihály, papír-, írószer-kereskedő és nyomdatulajdonos tűnt fel a horizonton. Kner Imréné május 6-án kelt levelében arról számolt be férjének, hogy az írószer részleg tíz napja le van pecsételve, és nem tudnak kiszolgálni: „Nfádudvaryj Mfihály] kollégád jelent meg a lepecsételésre, és egyben sejteni engedte, hogy tervei vannak a céggel. "

27 Rácz Lajos visszaemlékezésében sokkal konkrétabb ajánlatról számol be: „Fogházunkban kereste fel Kner Imrét a helyi nyilasvezér és nyomdatulajdonos azzal az ajánlattal, ha a Kner nyomdát nyilatkozattal átadja neki, akkor kiszabadítja a fogságból, és családját is megmenti az elhurcolástól. Kner Imre undorral utasította el ennek a jellemtelen, kis helyi nyilasnak az ajánlatát. Kner Imre azt válaszolta: »Ha az én munkám és életmüvem csak ennyit ér a nemzet számára, hogy én és a családom, csak az ön ocsmány ajánlata alapján menthető meg, akkor haljunk meg mindannyian.«"^ Hogy vajon Nádudvarynak volt-e valami köze az internáláshoz nem bizonyítható, hogy megpróbálta kihasználni a helyzetet, azt 25 Uo. 26 Kner Imréné Fülep Lajoshoz, 1944. ápr. 30. In: Erdész, 1990. 258. 27 Kner Imréné Kner Imréhez, 1944. május 6. Uo. 260. 28 Rácz, 2003. 60.