Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Erdész Ádám: Gyomától Németországig – Kner Imre internálása

földreform lehetőségével, mely hivatva lenne a nincstelen földmunkások kezébe adni a földet a nagybirtokosok uralma alól. A létfenntartás azonban olyan erőfeszítést kíván, hogy a dolgozó kéz egy percre sem állhat meg a mezőgazdasági munkában. A diktatúra a termelés folytonosságát nem tudja biztosítani. Állami segítség és szakemberek nélkül erre csak az »enyém« fogalmát érző emberek képesek. "

19 A kontextus ugyan nem a megszokott, de Rácz Sándor mondataiban is felvillannak Kner Imre jellegzetes gondolatai. Miközben az iskolai tanterem félig eltakart ablakai mögött a már megszilárdult rend szerint folyt az élet, a letartóztatottak más-más stratégát követve, s különféle módon próbáltak támogatást szerezni maguknak. Rácz Lajos és kétkezi társai elsősorban a velük szimpatizáló csendőrök, s rajtuk keresztül hozzátartozóik szolidaritására és segítségére számíthattak. A közvetlen őrizetet adó gyomai csendőrök szimpátiája nagyon sok jelentett: „ ...a Gyomán eltöltött kétheti rabság csak szobafogságnak tűnt a számunkra. Úgy éreztük, hogy ebben része volt a helyi hatóság jóindulatának is " - írta memoárjában Rácz Lajos.

20 A családtagokkal tartott kapcsolat megkönnyítette a rabságot, s adódott alkalom arra is, hogy a félben maradt ügyeket rendezzék, ez főként a parasztgazdáknak adott némi megnyugvást. Ha valaki fellebbezett közülük, elsősorban arra hivatkozott, hogy politikai szervezetnek nem volt tagja, s nem politizált. Libényi Béla és Kner Imre rendelkezett olyan kapcsolatrendszerrel és jogi ismeretekkel, amelyek némi reményt adtak helyzetük megváltoztatására. Libényi Béla a hivatalos fellebbezés mellett egymás után írta leveleit Békés megye alispánjának, akivel korábban néhányszor személyesen is találkozott. Hivatkozott 1919-es ellenforradalmi érdemeire, háború alatti kötvényjegyzéseire, utalt a maga és családja keresztény voltára, hangsúlyozta, hogy nem politizált és közéleti szerepet sem vitt. Mindig ugyanazon szófordulatot használva utalt arra, hogy ellenségei jelenthették fel: „Az ügyvéd az élet örökös vádlottja, akinek minden végrehajtott alperesi adós személyes ellensége lesz." Hivatkozott ideges szívbajára, ügyvédi praxisára. Levelei és Rácz Lajos visszaemlékezése egyaránt alátámasztja azt a tényt, hogy rendkívüli feszültségben és félelemben élhette meg a fogságot. Az alispánnak írott levelei között van egy személyesebb hangú, amelyben jól érthetően utal arra, hogy miért vár a helyi főszolgabíróétól eltérő magatartást Márky Barna alispántól: „Méltóságodat... régi vágású, igazságosan gondolkodó és cselekvő igazi magyar úrnak ismertem meg, akihez nyugodt lelkiismerettel lehet folyamodni bárkinek. " Ez a mondat világosan jelzi, hogy Márky tói mint nem szélsőjobboldalitól méltányosságot vár. Ebben a levélben szerepel a már idézett mondat a nyilas felperes ellen megnyert perről.

21 Az alispán - mellesleg Márki Sándor történész unokaöccse - kért is egy jelentést a főszolgabírótól, de egyebet nemigen lehetett várni tőle. Az ő magatartása is jellegzetes: március 19-től, vagyis a német bevonulástól szabadságát töltötte, de nyugdíjazási kérelmét - a szolgálati idő kitöltése miatt - csak '9 Uo. 20 Uo. 59. 21 Libényi leveleire, fellebbezéseire: BML, IV. 413. b. 1100/1944.