Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Erdész Ádám: Gyomától Németországig – Kner Imre internálása

1944 őszén adhatta be.

22 így formailag betöltötte az alispáni posztot, de mégsem volt a helyén; jelezte, hogy nem kíván együttműködni a megszállókkal, de nem fordult szembe velük. Az apparátus működött tovább, anélkül, hogy érvényesült volna a „régi vágású magyar úr" akarata; a vármegyei főjegyző sokszorosított nyomtatványokon sorra utasította el az internáltak fellebbezéseit. Kner Imre a fogságot rendkívül nehezen viselő endrődi ügyvédétől gyökeresen eltérő stratégiát követett. Ebben a helyzetben kézenfekvő lett volna a Kner család kapcsolatrendszerének felhasználása, de erre nem került sor, mert Kner Imre annyira egyértelműnek látta a helyzetet, s magát annyira tisztának tartotta, hogy úgy ítélte meg, semmiféle közbenjárásról sem lehet szó.

23 Fellebbezését megírta, az általa legfontosabbnak tartott iratokkal kiegészítette, s hagyta, hogy minden menjen a hivatalos úton. Nem fordult sem a nyomda közigazgatási szerepét ismerő megyei vezetőkhöz, sem az édesapja egykori törvényhatósági bizottsági társaihoz. A három dokumentummal kiegészített fellebbezés mesterien megszerkesztett védekező irat. A fellebbezés beadását először is azzal indokolta, hogy saját becsülete megkívánja a vádakkal szembeni ellenvetések megfogalmazását. A második ok a család: „ családomnak tartozom azzal, hogy a várható, rájuk vonatkozó események alatt mellettük állhassak''.

24 A harmadik pedig a köz: gondoskodni kell az üzem munkájának zavartalan folytatásáról. A fő váddal szemben elmondta, hogy 1918ban a helyi Nemzeti Tanács jegyzője volt, de a kedélyeket éppen hogy csillapítani igyekezett, s a kommün kitörésekor mint kapitalista teljesen háttérbe vonult. Hangsúlyozta, hogy Budapesten a nyomdai munkaadókkal való egyeztetés után vállalt egy tisztán szakmai feladatok megoldására szervezett adminisztratív állást. Ezt az állítást három csatolt hiteles másolat támasztotta alá. Az elsőt 1920. március 31-én az akkor a Szellemi Termékek Országos Tanácsa felszámoló bizottságának elnökeként működő Magyary Zoltán állította ki, igazolva, hogy Kner Imre munkáját rendben levőnek minősítette, és nem talált okot büntető feljelentés kezdeményzésére. A másodikban a Budapesti Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesületének titkára igazolta, 1921-ben, hogy Kner Imre a munkaadók érdekeit szem előtt tartva a üzemek tulajdonosait a károkozástól, a jogtalan eljárásoktól megóvni igyekezett. 1920 márciusában született a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők, Zeneműkiadók és Zeneműkereskedők Országos Egyesületének nyilatkozata is, amelyben igazolják, hogy „ Ön a kommün alatt kifejtett tevékenységével a szakmának lehetőleg hasznára lenni igyekezett". „Ha a legkisebb kifogás felmerült volna ellenem - folytatódik a gondolatmenet aligha engem, választottak volna a magyar nyomdászok, hogy a göteborgi, kölni, budapesti nemzetközi nyomdászkongresszusokon előadóként képviseljem a magyar nyomdaipart. " A második argumentum tehát az országnak szerzett európai elismerésre utalt. 22 Héjjá Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája. Gyula, 2002. 153. 23 Kner Imréné Fülep Lajoshoz, 1944. április 15. In: Erdész, 1990. 255. 24 Kner Imre a gyomai járás föszolgabírájának, 1944. április 12. BML, XXI. 9. b. 2661/1948.