Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Sípos Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés.

másik katonát kiállítani, vagy a toborzás költségeit kifizetni, de ezeken kívül a tényállásnak megfelelően kiszabott büntetéspénzzel is tartozik. Ezeken kívül nem kételkedünk abban, hogy Hűségtek emlékezetében él, hogy a három magyar gyalogezred összeírásakor és számbavételekor kiadott megállapodás tizenötödik pontja értelmében határozottan vigyázni kell arra, hogy azok a mi német ezredeinkkel semmiképpen se keveredjenek, hanem abban az esetben, ha szolgálatuk nem lenne szükséges a továbbiakban, a hajdúk visszaküldendők ugyanolyan feltételek mellett saját hazájukba. Mindezeket Hüségteknek a köteles figyelembevétel végett és tudomásul vételre rendeltük el azzal, hogy a vármegyékben és a kerületben hirdettessék ki, egyben a leghatározottabban parancsoljuk, hogy a fentírtak tárgyában a közjó és a mi szolgálatunk érdekében helyesen járjanak el, és mindent hajtsanak végre Hűségtek, minden eszközzel ennek sikerére törekedve. És ezek után a továbbiakban császári-királyi kegyünkkel felétek jóakaratúan maradunk. Kelt Bécsben, ausztriai városunkban, 1702. december hónap 4. napján. Lipót s. k. Mátyássovszky László nyitrai püspök s. k. Somogyi Ferenc s. k. 13. Bécs, 1702. december 9. Az uralkodó rendelete Szabolcs vármegyéhez: a szabad személyeket, kóborlókat (mivel lopással, rablással zavarják a köznyugalmat és a kereskedelmet) felfogható jobbágytelkekre, rájuk kiszabható szolgálatra kell kényszeríteni, vagy fel kell őket venni a hadseregbe Jelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 46. 1703. (latin) Lipót, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország királya stb. Tisztelendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, Vitézlő és Nemes, mint bölcs és körültekintő, kedvelt híveink! A hajdú nemzet körében, említett Magyarországunk területén, a kegyesen elrendelt katonai toborzás

55 idején arról nyertünk tájékoztatást, hogy jó néhány vármegyében igen sok szabad, vagy inkább kóborló és csavargó személyek találhatók, akik földesuraikkal szemben jobbágyi vagy akár szolgai kötelezettségeiket megtagadják, sőt a lakosságot és a földet kivonják az adózás alól, ehelyett inkább hol itt, hol ott lustálkodnak, ezáltal sem az ország javára, sem a lakosság magánérdekében nem tevékenykednek, sem a közös munkák elvégzésében semmiféle könnyítést nem tesznek. Ezzel szemben alkalomadtán és a szükségtől kényszerítve mások javait támadják meg és vagy alattomos lopással, vagy nyílt rablással fosztogatnak, magukat ilyenbe ártva, ezáltal a köznyugalmat és a kereskedelmet szokták megzavarni. De az is előfordul, hogy az ilyen kóborló személyek magukat bármilyen természetű munka alól kivonva nagy kárt okoznak az ipari termékek piaci felhozatalában, de ha valami mégis piacra kerül, azoknak árát a lehető legmagasabbra emelik éppen azáltal, hogy kevés van belőlük, és így jóval többet kell értük fizetni, mint kedvezőbb időkben. Ennélfogva a hasonló kóborlók szabadosságának megfékezése és bármiféle kihágást kínáló alkalom megelőzése céljából, valamint a békesség és a nyugalom biztosítására és az említett hajdúk toborzására 55 Az uralkodó 1702. október 7-én a vármegyéknek elküldött rendeletével portánként (Horvátországban kéményenként) egy-egy gyalogos katona kiállítását követelte meg. Magyarországon három, 2-2 ezer fős gyalogezredet kellett toborozni. SÍPOS, 2001. 260-269.