Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Buda Attila: A Károlyiak fóti könyvtára

Jean Racine műveiről, ami azt sejteti, hogy a könyvtár tulajdonosa, bár magyarnak vallotta magát, jobban beszélt és olvasott franciául és németül, mint anyanyelvén. Ezen egyébként nem is kell csodálkozni, hiszen a reformkor elején a Kazinczy Ferenc által szorgalmazott műfordítás-irodalom jelentős teljesítményekkel még nem jelentkezett, magyarul pedig a felsoroltakhoz hasonló szépírói teljesítmény, tárgyilagosan be kell látni, nem születhetett. Érdekes fejlemény továbbá, hogy német közvetítéssel ugyan, de tetten érhetők a hazai anglisztika kezdetei is: kezdve egy lipcsei (1755) és grazi (1810) angol nyelvtannal, egy szintén lipcsei (1789) angol útikalauzzal és egy berlini (1791) kézikönyvvel, amely címe szerint a művelt Anglia, avagy a most élő tudósok lexikonja. És persze eredeti szerzők is, William Shakespeare drámáinak 1769-es edinburghi kiadásának kötetei, illetve David Hume breslaui kiadású (1763) Nagy-Britannia története. A könyvtár változatosságát, a beszerzési helyek szélességét mutatja, hogy a magyar és osztrák vonatkozásokon túl francia, svájci, itáliai, német, holland, angol kiadók műveit is tartalmazta. * * * A későbbi katalógus külön regisztrálja a könyveket és a térképeket, s befejezésként több oldalon keresztül kiegészítéseket is közöl. Ezek végén 1843. júliusi dátummal francia nyelvű öszszesítés látható. Eszerint a könyvtárban 6634 kötet volt, amiből 3943 francia, 1087 angol, 668 német, 517 latin, 210 olasz, 113 magyar, 69 görög és 37 héber, kaldeus nyelvű; ezek összeadva azonban 6644 darabot adnak. Az egyes oldalak fejlécének szövege a korábbiéval szemben német, s az egyes tételek a könyvek elhelyezésére, a szerzőkre és a címekre, a kötetszámokra, a formátumokra, a kiadási helyre és időre vonatkozóan tartalmaznak adatokat, illetve a sorok végén szükség esetén különféle megjegyzéseket lehetett tenni. Ahogyan már volt szó róla, az egyes tételeket több kéz írta, amelyek között gyakorlottabb és kevésbé kiírt írásképek is előfordulnak. A német nyelvű tételek itt is írott gótbetűsek, s egyes magyar nyelvű tételek szövege megengedi azt a feltételezést, hogy rögzítőjük nem vagy kevésbé jól tudott magyarul. A szerző és a cím feltüntetése egyébként sok esetben elnagyolt, csak a legfontosabb vagy legfontosabbnak gondolt adatokra terjed ki, amelyek önmagukban mégsem elégségesek a pontos azonosításhoz. Ebből következik, hogy vannak olyan tételek, amelyek felismerése nehézségekbe ütközik; az adathiány mellett azonban szerepet játszhat ebben az is, hogy esetleg a mai bibliográfiák nem ismerik a katalógusban szerepelő kiadványt. A könyvek között egyaránt előfordulnak magyarországi megjelenésű magyar és nem magyar nyelvű kiadványok, illetve külföldön kiadott hazai vonatkozású és a magyarsággal sem nyelvi, sem tartalmi kapcsolatban nem álló művek. A nyelvi arány azonban láthatóan elmozdult a beszélt nyelvek irányába, az 1840-es évek közepén a francia és angol nyelvű kiadványok több mint háromnegyedét tették ki az egész állománynak. Károlyi István nyilvánvalóan a francia irodalmat és a francia nyelvű könyvkiadást ismerte jobban,

22 de a katalógusból látszik, hogy ebben az időben könyveinek majdnem ötöde volt angol nyelvű. Szigetországbeli szerző azonban ennél is több volt, hiszen egy részüket francia és német fordításban olvasta. (Franciául volt meg egyébként könyvtárában például Cervantes regénye is.) De eredetiben 22 Bár Balzac, Beaumarchais, Boileau, Bousset, Brantóme, Chateaubriand, Dumas, Fénélon, Fontenelle, Victor Hugo, Lamartine, Moliére, Montaigne, Montesquieu, Pascal, Rabelais és más francia szerzők alkotásai mind megvoltak a könyvtárban, a szépirodalommal legalább azonos súlyúak a történelmi tárgyú kiadványok, amelyek az Újvilág története mellett elsősorban a Rákóczi-szabadságharc és a napóleoni háborúk naprakész feldolgozásaiból álltak.