Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Buda Attila: A Károlyiak fóti könyvtára
voltak Magyarország és Erdély határán: Szatmár, Szilágy, Bihar, Szabolcs, Hajdú, Máramaros, Ugocsa, valamint Bereg megyékben, a felső uradalmak Abaúj és Nyitra megyékben, az alföldiek pedig Jász-Nagykun-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Csongrád és Békés megyékben terültek el. 5 Az előző generációkhoz képest, amelyekben a család folyamatossága is többször veszélyben forgott a fiúági kihalás lehetősége miatt, a 18. század végétől nem kellett félni az utódok száma miatt; szüleinek rajta kívül hat gyermeke született, négy lány és két fiú, s egy lány kivételével mindannyian eljutottak a felnőttkorba. Apjuk azonban egy párbaj következtében 1808 áprilisában fiatalon meghalt, miután végrendeletben meghagyta, hogy utódai magyar nevelést kapjanak. Özvegye, gróf Waldstein-Wartenberg Erzsébet a már iskoláskorú gyerekek oktatását még Bécsben magyar piarista atyák által kezdte, majd 1808-ban velük együtt a József nádor tevékenysége következtében lassan megszépülő Pesten lévő palotájukba, a mai Petőfi Irodalmi Múzeum épületébe költözött. Ebben az évben vette meg a fóti birtokot is, kezdetben pihenőhelyül, s ez a terület később, amikor a fiúk nagykorúságukat elérve az addig egységesen kezelt családi örökséget három részre osztották, a főváros közelsége és a szép környék miatt az egyik gazdasági központtá fejlődött. 6 A fiúk az 1800-as évek elejétől tényleges fővárossá váló Pesten a főúri családok korabeli, megszokott gyermek- és ifjúkori oktatásában részesültek: a piarista gimnázium elvégzése után az ekkor már itt működő tudományegyetem jogi karára iratkoztak be, s mai fogalmaink szerinti disszertációikat, amelyekkel nyomtatásban is számot adtak tudásukról, az 1810-es évek második felében írták meg. Az egyetem befejeztével egy évi joggyakorlat következett, majd katonáskodás és a szentszövetségi Ausztria hivatalain keresztül a napóleoni háborúk utáni békés Európa megismerése. Károlyi István a párizsi osztrák követség katonai attaséja lett, első feleségét is előkelő francia családból választotta, de jobban szeretett vele együtt Itáliában tartózkodni, ismerkedni az antik kultúrával, társadalmi helyzetének megfelelő ismeretséget kötni a korabeli művészetrajongókkal és művészekkel. Az 1827-es év, amikor Károlyi István a fóti gazdaság kizárólagos tulajdonosa lett, már a hazai reformkor kibontakozásának ideje volt, ez az évtized számára örömmel és bánattal egyaránt járt. Első feleségének korai halála után másodszor is megnősült, s a harmincas évektől kezdve Széchenyi István példájára és barátjaként bekapcsolódott a reformkor pesti társasági, valamint kultúrapártoló életébe. Emellett hivatalnokai tanácsára törekedett saját gazdasága okszerű és hasznot hozó működtetésére, iparszerűbbé téve a mezőgazdasági termelést. Átalakíttatta a fóti kastélyt, megbízást adott az akkor még pályája kezdetén álló Ybl Miklósnak egy kegyúri templom felépítésére, elősegítette Újpest létrejöttét saját káposztásmegyeri birtokán, s szinte páratlan módon gondoskodott alkalmazottairól, saját nyugdíjazási szisztémájának bevezetésével. A reformkor politikai, főleg a sajtóban megnyilvánuló csatározásaitól azonban távol tartotta magát, talán kora miatt is. Integráló személyiségét ennek ellenére, vagy talán éppen ezért a legfontosabb, egymással szemben álló csoportosulások is elismerték, s 1848 nyarán, István nádor távozása után a vezérmegye főispáni helytartójává választották. Az ország határain megjelenő, majd betörő ellenséggel szemben a hon védelmére állt, s anyagi felajánlással segítette az önálló magyar hadsereg megteremtését. Személyesen is részt vett a (fóti) nemzetőrség szervezésében és betanításában, augusztus-szeptemberben hosszabb időt töltött a délvidéki szerb betörés helyszínén. Itteni tapasztalatai alapján, családi hagyományait követve egy 5 Megszerzésükről lásd ÉBLE - PETTKÓ, 1911. 6 Károlyi György Fehérvárcsurgón, Károlyi Lajos pedig Tótmegyeren (Nyitra megye, ma Szlovákia) rendezte be birtokközpontját.