Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Erdős Ferenc: Gróf Károlyi József, a politikus (1884–1934)

Olyan mozgalom ez - vélték -, amelyhez a magyar népnek semmi köze. Ugyanakkor pedig a restauráció irányában két vonalon is elmozdulás mutatkozott. Az egyik külpolitikai indíttatású volt: Ottó örökös király személyének fokozatos előtérbe kerülése, mert a hitleri Németország agresszív politikájától és Ausztriának a Német Birodalomba való bekebelezésétől tartva nemcsak a feltétlenül királyhű, de az akkori establismentЪеп angazsált politikusok, „ szabad királyválasztók" szemében is komoly, reális alternatívának tűnt a magyarországi Habsburgrestauráció és az Ausztriához fűződő szoros viszony. A Habsburgok mint védőgát a német veszedelem ellen? Ez a „kismagyar" felfogásúak politikai judíciumát azért jócskán meghaladta. Egy magyar történész nem ok nélkül figyelmeztetett arra, hogy ezek most az Anschluss esetén, tíz évvel a királylátogatások után megkaphatják „ a porosz pickelhaubét: nem a hétmilliós osztrák köztársaságot, hanem a 75 milliós germán birodalmat szomszédul. Ez idővel be is következett. "

19 Károlyi József politikai és világnézeti felfogásának legszebb foglalatát végrendelete nyújtja. Ebben a családapa, a keresztény hívő, a hazafi és a politikus, sőt az osztálya elhivatottságát vállaló főnemes gondolatai ötvöződnek.

20 Kívánja, hogy fiát istenfélelemben, hívő kereszténynek neveljék, mert a sors csapásait és a lelki küzdelmeket csak a hit tudja elviselhetővé tenni. Kívánja továbbá, hogy fiát a haza szeretetére neveljék, a magyar hagyományok és „az őseinktől ránk maradt alkotmány" tiszteletében annak tudatában, hogy a Károlyi nevet viselő ifjúnak ez kötelessége. Kívánja, hogy fia nyilvános középiskolába járjon, szerezzen gazdasági diplomát és jogi végzettséget, majd érett fejjel Széchenyi István szellemében közügyekkel foglalkozzék. Óhajtja, hogy fiát igénytelenebbül neveljék, mint egykor őt, amint szükséges, hogy a hazafias érzelmű főrangú családok fiai is mérsékeljék életmódjukat. Ajánlja, hogy fia tegyen külföldi tanulmányutakat, és hasznos tapasztalatait igyekezzék itthon is megvalósítani. Fia lehetőleg a család legrégibb szálláshelyén, Szabolcs és Szatmár megyében telepedjék le, amely nagyon rászorul az intenzív gazdálkodásra, talajjavításra, csatornázásra és fásításra. Látszólag ellentmondásosnak tűnik a külföldi utazásokra való buzdítás és a szigorúbb Szatmár megyei életkörülmények közé illeszkedés ajánlata. Ám a fejlettebb külföldi viszonyok tanulmányozása éppen azok hazai megvalósítását célozza; másrészt a Szabolcs és Szatmár megyei magyar földön megmaradt birtok mintegy nyolcezer holdja megfelelő alapul szolgálhatott a család megszokott életformájának folytatásához Szatmár megyében is. Károlyi felelősségérzetének ritka példája féltestvérének, a vagyonától megfosztott Károlyi Mihálynak a gyermekeiről való gondoskodás. Fivérével való viszonya 1918-ban teljesen megromlott és a két testvér útjai szétváltak. Kijelentette, hogy bátyja iránt nem táplál haragot, nem kíván bíráskodni fölötte. Ha igazságtalanul ítélkezett volna, bocsásson meg neki; ha így volt, annak oka az, hogy hazáját jobban féltette, mint ahogy bátyját szerette. Bátyja gyermekeinek érdekében mindent meg kíván tenni, ami hatalmában áll. Ha Károlyi Mihály fia, Ádám is megfosztatnék a nagyapa, Károlyi György által alapított hitbizomány haszonélvezetétől, s a Károlyi Mihály-féle hitbizomány bizonyos része rá (Károlyi Józsefre), illetve fiára szállna, az utóbbi mindent tegyen meg annak érdekében, hogy Károlyi Ádám ennek birtokába jusson. Ha ez nem volna lehetséges, akkor fia ezt a vagyonrészt saját hitbizományának állagától különítse el, és jövedelmét tőkésítve juttassa Károlyi Ádámnak; egyébként pedig Károlyi Mihály gyermekeiről (Ádámon kívül két leány: Éva és Judit) úgy gondoskodjék, mintha testvérei 19 PETHŐ, 1932.; CSONKA, 1972. 20 A végrendelet részletesen megtalálható az Új Magyarság 1934. szeptember 12-i számában.