Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Erdős Ferenc: Gróf Károlyi József, a politikus (1884–1934)

lennének. (Károlyi Ádám sohasem térhetett vissza Magyarországra: 1939-ben Angliában repülőszerencsétlenség áldozata lett.) Károlyi József végrendeletét több napilap ismertette. Sorait olvasva nem lehet nem gondolni arra, hogy ez az irat nem csupán fiának, hanem egy tágabb közösségnek is szól. Különösen áll ez azokra a szövegrészekre, amelyek fiának vallásos kereszténnyé, jó magyarrá való nevelésére vonatkoznak. Ez minden magyar ifjúra vonatkoztatható: éppen úgy, mint azok a sorok, amelyek a gyermekek igénytelenebb, egyszerűbb életkörülményekhez való szoktatásáról szólnak. A végrendelet intézkedéseit az örökös betartotta. A család hiába érvelt a bíróság előtt azzal, hogy Károlyi Mihály birtoka - hitbizomány lévén - az neki nem a sajátja: a hitbizomány csak haszonélvezetet jelent. A birtokot elkobozták; tíz százalékát Károlyi József kapta meg. Ebből vásároltak két bérházat (Molnár u. 55. és Szentkirályi u. 32/b.), valamint kb. 4000 holdat a Veszprém megyei Lesencetomajon és további 2000 holdat a Somogy megyei Vityapusztán: ennek jövedelmét Károlyi Mihály gyermekei kapták. A második világháború idején ennek a kötelezettségnek a teljesítése nem volt éppen problémamentes feladat, de megtörtént.

21 A második világháború után bekövetkezett társadalmi földcsuszamlás évszázados intézményrendszert döntött romba, hatalmas családi vagyonokat tett semmivé és forgószélként sodorta a Károlyi család tagjait is más országokba, más világrészekre. 1934. augusztus 2-án szállították Károlyi Józsefet Fehérvárcsurgóról Budapestre a svábhegyi szanatóriumba. Az újsághír szerint öt évvel korábban súlyos trombózison esett át, most pedig sárgaságban betegedett meg. Nyilvánvaló, hogy itt a csontráknak a májra való áttételeződéséről volt már szó. Sorsa még több mint egy hónapi szenvedést mért rá: szeptember 9-én késő este beállt az agónia és 10-én, hétfőn délelőtt fél tizenkettőkor következett be a halál. A holttestet a beszentelés után még szeptember 12-én átszállították Fehérvárcsurgóra, ahol a község lakosai és az uradalom személyzete fogadta fáklyákkal és gyertyákkal. Fehérvárcsurgón a kastély könyvtártermében ravatalozták fel. A temetést szeptember 13-án Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspök végezte. A szertartás délelőtt 10 órakor kezdődött: a kastély négyszögű udvarán a főbejárat előtt állott az oltár és a ravatal. A koporsón két koszorút helyeztek el: az egyik Zita királynéé és Ottóé, a másik az özvegyé és fiáé. A temetésen a Károlyi család több tagja vett részt, köztük gróf Károlyi Gyula volt miniszterelnök. Képviseltette magát az országgyűlés mindkét háza, valamint gróf Széchényi Viktor főispán vezetésével Fejér megye háromszáz főből álló küldöttsége.

22 A gyászjelentésben a következőket olvashatjuk: „a megboldogult hűlt tetemét Fehérvárcsurgón helyezik ideiglenes nyugalomra". Károlyi József fehérvárcsurgói temetése személyes, a végrendeletében megfogalmazott kívánsága volt: „arra kérem feleségemet, hogy ha meghalok, magyar földben temessenek el". Hiszen végrendelete megírása idején (1928) Magyarországot már a trianoni határok vették körül, s a Károlyi család ősi temetkezési helye Kaplony - Capleni néven Romániához tartozott. Amikor pedig 1940 őszén a második bécsi döntés következtében Észak-Erdély s vele együtt Kaplony visszakerült Magyarországhoz, a család a koporsót kiemeltette és elvitette a kaplonyi sírboltba „ apja és ősei mellé ", mint ahogy azt ő maga, a helyzet megváltozása esetére gondolva végrendeletileg is kérte. Gróf Károlyi István személyes közlése. FML, IV. B. 401. Széchényi Viktor főispán működési naplója. 1934. szeptember 13-i bejegyzés.; Új Magyarság, 1934. szeptember 14.