Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Erdős Ferenc: Gróf Károlyi József, a politikus (1884–1934)

időpontjára nézve. Nem kétséges, hogy a királyi hatalom visszaállítására gondolt, hiszen a „csonka alkotmány" csak ezáltal válhatik újra teljessé. Károlyi azonban nem marad meg ennél a szigorúan véve jogszerű, de bizonyos értelemben mégis szűk alkotmányjogi szemléletnél. 1933 karácsonyán, a Nemzeti Újságban megjelent vezércikkében olvashatjuk a következőket: „ Egy hatalmas kéz, amely sorscsapások fonákságában is érezteti bölcs céltudatosságát, visszalendített bennünket az igazi sínekre. Ezen az úton kell tovább haladnunk ősi alkotmányunk szellemében a szélesebb egyenlőség, belső szociális megértés és a nemzeti összetartozandóság nagy közösségében. Az ezeréves magyar alkotmány... Szent István államalkotó lángelméjének nagy elgondolása kötelez arra is, hogy ne zárkózzunk el szűk, sovén korlátozottság börtönébe, és ne zárjunk ki a nemzet egyeteméből egyetlen más nemzetiséget sem. Gyenge és törékeny az egynyelvű ország. Szent István birodalmának jelszava ma sem vesztett erejéből. "

17 Szükségtelen megjegyezni, hogy ez a néhány mondat kellőképpen kifejezésre juttatja Károlyi József toleranciáját a magyarországi nemzetiségek iránt, valamint a külföld felé is. Talán Károlyi József egyik beszédéből, egyik írásából sem tűnik ki annyira, mint ebből a karácsonyi cikkéből - földi életének utolsó karácsonyán -, hogy szemlélete mennyire nem reked meg az alkotmányjogi kérdéseknél, mint ahogy a múlt századvég egyes politikai kapacitásként ismert és akkoriban ünnepelt személyiségei esetében. Károlyi - talán Apponyi Albert és saját egykori Függetlenségi párti elkötelezettsége nyomán - állandóan az ezeréves alkotmányt és a jogfolytonosságot hangoztatja ugyan, de idézett mondataiból kiviláglik; perspektívája ennél sokkal tágabb, éspedig legalább két irányban. Az egyik, a szociális szempont, az állampolgárok minél nagyobb jóléte, a másik a nemzetfogalom sovén felfogásának az elutasítása: a kirekesztés, a diszkrimináció kizárása politikai életünkből, vagyis annak elismerése, hogy valamennyi nemzetiség a nemzet egyetemességéhez tartozik. Felfogása felemelkedik a Szent István-i állameszme magaslatára. A szociális szempontok hangoztatása ebben a korban több gyökérből táplálkozik. A katolikus gondolkodásnak már az elmúlt évszázad végén alapvető fontosságú elemévé vált XIII. Leó pápa „Rerum novarum" enciklikájának a tanítása, majd 1931-ben XI. Piusnak az előző enciklika kibocsátásának negyvenéves évfordulója alkalmából közzétett „ Quadragesimo anno" enciklikája, amely az előző pápai körlevél megállapításait megerősíti és bővíti. Ezeknek a pápai körleveleknek a tanításától önmagát keresztény pártnak nevező párt nem tekinthetett el. Keresztény pártok, mozgalmak már a múlt század második felében otthonosak voltak Európa-szerte. Magyarországon is megvolt ennek történeti elődje a gróf Zichy Nándor alapította katolikus néppártban. Károlyi gondolkodásának valószínűleg egy másik gyökere IV. Károly király szociális beállítottságában lelhető fel. Ez utóbbi tény közismert, és a Károly király életével foglalkozó irodalom alapján nyomon követhető. Sok feladat várt volna a jószándékú fiatal uralkodóra, ha a gondviselés két szűkre szabott háborús év helyett időt enged neki elképzeléseinek megvalósítására. Károly király erős szociális érzékkel rendelkezett, és ennek - különösen a háború idején - többször is tanújelét adta.

18 Ugyancsak lehetséges, hogy a szociális szempontok előtérbe kerülése az idők változásával, nem utolsósorban az örökös király felfogásával függött öszsze. A szóban forgó időszakban a legitimista mozgalmat többnyire azzal próbálták meg diszkreditálni, hogy hívei az arisztokráciából, a katolikus klérusból és a zsidóság köréből kerültek ki. 17 Nemzeti Újság, 1933. december 24. 18 KRAY, 1935.