Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Erdős Ferenc: Gróf Károlyi József, a politikus (1884–1934)

van prioritása, és nem kizárt, hogy ebben függetlenségi párti múltja is szerepet játszott, hiszen Kossuth is a közjogi kérdéseket helyezte előtérbe - márpedig Károlyi függetlenségi múltját sohasem tagadta meg. így például az Összetartás Társaskörben még 1933. március 23-án tartott előadásában is hivatkozott rá, hogy mind Apponyi Albert, mind ő negyvennyolcas függetlenségiek voltak, és csak nehezen barátkoztak meg az Ausztriával való szoros összeköttetés gondolatkörével. „De csak a nem-gondolkodók következetesek - mondja - holott a következetesség nem tartható, ha az a nemzet vitális érdekeinek a rovására megy. "

15 A jogfolytonosság eszméjét tekintve Apponyi nyomdokain jár, akinek egyik erről tartott beszédét a Magyar Férfiak Szentkorona Szövetsége ki is adta. Károlyi felfogása szerint a nehéz gazdasági viszonyokból és a közélet terén mutatkozó zavarokból csak az alkotmányosság kilenc évszázados útján lehet kilábalni; alkotmányosság és jogfolytonosság vezethet csak a gazdasági jólét felé. Ehhez pedig nagyobb gazdasági és vámpolitikai egységet kell keresnünk mondja -, és ebből a megállapításból lehetetlen nem kihallani az egykori Monarchiával és a dinasztiával való szorosabb kapcsolataink helyreállításának szükségességét. Ez olvasható az 1933. március 25-én a Magyar Nők Szentkorona Szövetségében mondott beszédében.

16 Ennek szükségességét egyre többen és egyre nyíltabban hangoztatják a társadalom alsóbb szintjein is - teszi hozzá -, ám az irányító tényezők bizonyos álszeméremmel kezelik a kérdést, és nem vesznek tudomást a probléma létezéséről. Károlyi szerint nemcsak gazdasági, hanem morális krízis is van az országban. E válságban tisztítótűzként kell, hogy hasson a mindenki által elismert királyi tekintély, mint példaadó, mint osztályok, népfajok és felekezetek felett álló, Istentől rendelt erkölcsi fórum. Erezzük fűzi hozzá -, hogy a nemzet többsége királyi tekintélyt kíván: „Nekünk kell ennek alkotmányos útjait egyengetnünk, hideg ésszel és a nemzet iránti felelősséggel; meleg szívvel a nép szenvedései iránt; ha kell, eréllyel, de mérséklettel baráti jobbot nyújtva mindenkinek, aki ezt átérzi... A jelen helyzetben hirdetem én az élet parancsaként az ernyedetlen hűséget a jog tiszta alapjaihoz." Károlyi gondolatmenetében tehát - és ez egyben a magyar közfelfogásban a joghoz és az alkotmányhoz való történelmi alapokon nyugvó ragaszkodás kifejezése - ismét visszatér az alkotmányosság és a jogfolytonosság általa annyiszor hangoztatott ideájához, amely felfogásának a sarkpontja. Mindez 1933. november 20-án az Ottó-vacsorán, a Vigadóban tartott beszédében hangzik el, amelyet antilegitimista tüntetés zavart meg. A továbbiakban így folytatja: „Ha az alkotmányosság útjáról a nemzet letért, és akár az önkény, akár a forradalom alapjára helyezkedett, mindig ingoványba jutott. Ma a nemzeti élet hullámvölgyében élünk; ez nemcsak az államterület és az alkotmány csonkaságában nyilvánul [meg]." Történeti példákra hivatkozik (a Mohács utáni helyzetre, a török hódoltság utáni időkre, 1849re és 1867-re) és megállapítja: a nemzet fenntartó ereje bizonyosan meg fogja találni a jog alapján állva az új életforma felé vivő evolúció útját. Tehát fejlődés, evolúció: igen - forradalmi szellem és revolúció: nem. Az evolúció konkrét formáiról beszélni azonban nem lehet - fűzi hozzá - „mert a világesemények forgataga változó". Igaza volt. Tegyük hozzá: 1933 novemberében vagyunk, és január óta Adolf Hitler Németország kancellárja. Károlyi nemzeti összefogást sürget. Hangsúlyozza, hogy nem pártok és személyek ellen foglal állást, nem is az ideiglenes alkotmányos rend ellen - teszi hozzá oldalvágással a Horthy-kormányzat, a király nélküli királyság felé -, hanem olyan eszme mellett, amely a magyar nemzet alkotmányából fakad, és a magyar nemzet egészének érdekeit szolgálja. Nemzeti egységet hirdet, és egyöntetű akaratnyilvánítást kíván az alkotmányos élet helyreállításának 15 Pesti Hírlap, 1933. március 24. 16 Uo.1933. március 26.