Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Erdős Ferenc: Gróf Károlyi József, a politikus (1884–1934)

Horváth János került.

13 Károlyi József családjával együtt menekülni kényszerült Fehérvárcsurgóról. A Tanácsköztársaság idején Károlyi József Bécsben, majd egy ideig Pozsonyban tartózkodott. A prolektárdiktatúra bukása után hazatért Magyarországra és újra elfoglalta főispáni székét. A Károlyi házaspár életében minden bizonnyal nagy esemény volt az 1920-as esztendő, amely több éves hosszú reménykedés után meghozta a várva várt fiúörökös megérkezését: István fiuk Fehérvárcsurgón jött a világra 1920. augusztus 8-án. Főispánságának ez az újabb szakasza sem volt tartós: 1921. október 22-ig tartott. Lemondásának közvetlen oka а IV. Károly király második hatalomátvételi kísérletét meghiúsító, illet

ve megtorló kormányintézkedések, a király és a királyné személyének őrizetbe vétele volt.

14 Ez az a pontosan - napra - meghatározható időpont, amikor Károlyi József életének egészen új szakasza kezdődik új feladatokkal, újonnan felismert kötelezettségekkel, egy eszme és a törvényes király személye iránt való elkötelezettségnek és a kötelességteljesítésnek az átlagosnál messzemenően nagyobb kifejezésre juttatásával. Károlyi életének ez a szakasza töretlenül - 1934. szeptember 10-én bekövetkezett - haláláig tart. Miben foglalhatnánk össze Károlyi József beszédeinek, cikkeinek lényegét, politikai hitvallását? Mi jellemzi az 1930-as évek legitimista vezetőjének politikai arculatát? Az érdemi kérdések tárgyalását megelőzően nem mellőzhetünk egy lényeges szempontot: a megváltozott politikai környezet szerepét. Népszerűséget már a Monarchia idejében is csak függetlenségi hangvételű szónoklattal lehetett szerezni. A sikertelen királyi hatalomátvételek és a detronizációs törvény óta a közhangulat és a közszellem egyre erősebben restaurációellenessé vált Magyarországon, különösen a Gömbös-rezsim idején. A legitimisták társadalmi támogatottsága lényegesen gyengébb volt, mint a szabad királyválasztóké. A kérdésnek megvoltak a történelmi gyökerei. Magyarország és a dinasztia viszonyát tekintve: minden külpolitikai ellentét a magyar függetlenség és közép-európai egység között, minden belpolitikai ellentét az egységes kormányzati rendszer és a magyar rendek között egészen 1849-ig nem állta útját annak, hogy a magyar nemzet és a dinasztia kapcsolata komoly és fegyveres összecsapásokban is kifejezésre jutó események ellenére fennmaradjon, akár a közös érdeket képviselő török háborúkban, akár Mária Terézia korában vagy a napóleoni háborúk idején. Az 1849. évi trónfosztás és a vesztett szabadságharc, az erre következő megtorlás és az önálló magyar államiság megszüntetése nyomán történt a társadalmi tudatban valami olyan szakadás, amelyen már a kiegyezést elfogadó lojális magyar kormányoknak a kiegyezést becsületesen megtartó uralkodóval való együttműködése sem tudott változtatni. Ki tudná igazán megmondani, hogy egy nép „mélyrétegeiben" mi zajlik igazán? Hogy a politikát csinálok körében milyen volt a magyar-osztrák viszonyról kialakult kép, az azonban nyomon követhető, elég a korszak országgyűlési naplóit fellapozni a század első éveiről. Le kell szögeznünk, hogy a trianoni békediktátum, a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztása utáni esztendőkben az a politikus, aki az uralkodóház restaurációja, a jogfolytonosság, az Osztrák-Magyar Monarchia és a Szent István-i többnemzetiségű állameszme mellett teszi le a voksát, eleve az ár ellen úszik. Károlyi József politikai gondolkodásában, különösen ha végrendeletét is tanulmányozzuk, főleg Széchenyi István gondolataira ismerünk rá, természetesen nem kizárólagos érvénnyel. Széchenyi a gazdasági kérdések felől indult, s innen jutott a politikai és a közjogi kérdések problémaköréhez. Károlyi politikai gondolkodásában a közjogi, alkotmányjogi kérdéseknek 13 FML, IV. B. 405. jkv. 1919. február 3. 14 FML, IV. B. 401. II. A főispán személyére vonatkozó iratok, 1921.