Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Ölveti Gábor: A Szerepi Kelemen család

Ölveti Gábor A Szerepi Kelemen család Az emberiség jelene és jövője a múltban gyökerezik, s általa meghatározott. Különösen igaz ez a közhelynek hangzó kijelentés a Szerepi előnevet viselő Kelemen család esetében. Múltjuk ismertetése során feltárul az egymás nyomdokaiba lépő nemzedékek tagjainak fáradhatatlan közéletisége, amelyet az államigazgatás és a gazdálkodás terén fejtettek ki. A család Erdélyből „szakadt" Biharba, és Szerepen, valamint Dancsházán bírt földesúri joggal. A leszármazottak által adott információ egybeesik a Nagy Iván által kiadott, mindmáig népszerű családgyűjteményében foglaltakkal. Eszerint Kelemen Péter és fia, András 1746ban nyert címeres nemeslevelet Mária Terézia Habsburg uralkodótól, melyet 1747-ben hirdettek ki Bihar vármegyében. A család címere: veres pólyával balról jobbra haránt vágva, abban egy arany búzakalász. Kék pajzsban a vágási vonal felett és alatt l-l veres rózsa. Sisakdísz: csőrében veres rózsát tartó fehér galamb. Takarók: kékarany-veresezüst.

1 Szórványadatok lelhetők fel a címszerző Kelemen Péterről. így például 40 évig Bihar vármegye szolgabírája, István nevű fia pedig Bihar vármegyei aladószedő, utóbb főszolgabíró volt, 1807-ben pedig táblabíró. István neje Klobusiczky Anna. Egyébként Kelemen Péter 1753-ban Szőllősön lakott.

2 A család első, mai szóhasználattal élve köztisztviselői szolgálatvállalása itt fedezhető fel. A korai szakírók szerint a Szerepi előnevet felvett Kelemen család 1791-ben nyerte el királyi adományként a névadó sárréti települést, amely magyar királyi kamarai birtok volt.

3 A ma élő leszármazottak azonban rendelkeznek az eredeti donációs levéllel, amelyben Mária Terézia 1767-ben jutalmazta meg a Kelemen családot. Az adományozó - az elhunyt Kelemen Péter nagyváradi kamarai felügyelő özvegyének, Csotka Erzsébetnek a kérésére - elismerve az elhalálozott családfő hűségét és szolgálatait, a birtok határát és az átruházott királyi jogokat az alábbiakban határozta meg: „a teljes és egész Szerep helységet, továbbá a hozzá kapcsolt Nagy- és Kisgatallya pusztákat, valamint birtokrészeket: tudniillik négy telket az úgynevezett Dancsháza és két telket az úgynevezett Sámson helységekben - amelyek Bihar vármegyében vannak és léteznek ... továbbá a teljes és összes királyi jogunkat, ha ilyet az előbb nevezett helységben, pusztákban és birtokrészekben is olyanképpen, amilyenképpen birtokolnánk, az összes haszonvételeikkel és bármiféle tartozékaikkal, tudniillik a megművelt és a művelés alatt nem álló szántóföldekkel, mezőkkel, rétekkel, rónákkal, legelőkkel, kaszálókkal, szénatermő helyekkel, erdőkkel, berkekkel, hegyekkel, dombokkal, völgyekkel, szőlőkkel, szőlőhegyekkel, vizekkel, folyókkal, [- - -] halászóhelyekkel, halaknak a rekesztékeivel és vizeknek a folyásaival, malmokkal és azoknak a helyivel, nemkülönben a korcsmákkal és mészárszékekkel. Általában pedig bármilyen más, igaz határok és régi határvonalak alatt lévő haszonvételeik és tartozékaik teljességével együtt, bármilyen név 1 Dr. Czemy Károly szíves közlése, amelyért ezúton is köszönetemet fejezem ki; NAGY, 1857-1865. 6. köt. 167-168. 2 BOROVSZKY, BIHAR, 634.; NAGY, 1857-1865. 6. köt. 167.; HBML, IV. B. 411/d. Reszeghy-féle hagyaték iratai, XX. sz. 12. cs. 3 OSVÁTH, 1996. 361.;NADÁNYI, 1938. 511.