Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Pozsonyi Zoltán: Falak között. Egy redemptus família három generációjának társadalmi helyzete a 18. századi Túrkevén

Pozsonyi Zoltán Falak között Egy redemptus família három generációjának társadalmi helyzete a 18. századi Túrkevén Max Weber szerint a történeti-jogi rendiség kialakulását megelőzte a viselkedésszociológiai értelemben vett rendiesedés folyamata. Amíg az első fogalmat az azonos jogállás, az örökölt kiváltságok rendszere, a politikai érdekek képviselete határozta meg, addig a másodiknak az életvitel, a formális neveltetés és származás, a foglalkozás társadalmi presztízse volt az alapja. A német szociológus úgy vélte, hogy a viselkedésszociológiai értelemben vett rendiség sorrendben a connubiumban (ki kivel házasodik), a kommenzalitásban (asztalközösség), a foglalkozásban, hivatásban (amelyet egy csoport monopolizál vagy elutasít), illetve a rendi konvenciókban (szabályok, szokások) jut kifejezésre. A viselkedésszociológiai rendiség túl is élte a történeti-jogi rendiséget, így ha az utóbbit jogilag megszüntetik, „megfogható" marad az előbbi. Néhány esztendővel ezelőtt Kövér György a 19. századi magyar társadalom tagozódását egy háromdimenziós struktúrában szemléltette, amelynek tengelyei a tevékenységszerkezetet, a vagyon- és jövedelemmegoszlást, illetve a rang és presztízst jelölik. Utóbbi vizsgálatakor finom elemzési szempontjainak (köszönés, megszólítás, címzés, király előtti audiencia stb) köszönhetően meggyőzően bizonyította, hogy a korszakban lezajlott szerkezeti átalakulás során a történeti-jogi rendiség „tömbjei" viselkedésszociológiai „forgácsokra" estek szét, amelyek nem tapadtak össze új „ rendekké ", új „ osztályokká ".

1 Felbátorodva Kövér makro- és mikroszinten elvégzett sikeres analízisén, írásunkban mi is zsinórmértékként használjuk a weberi megközelítést a (túr)kev(e)i mikroközösségben egy család és a lokális elit viszonyrendszerének pontos(abb) feltérképezésére. Jogi-társadalmi miliő A királyi koronabirtoknak számító Jászkun Kerületet a Német Lovagrend 1702-ben félmillió rajnai forintért megvásárolta I. Lipóttól. A „nagyméltóságú Szent Rend" azonban képtelen volt remélt jövedelmét biztosítani, ezért 1731-ben eladta a területet az eredeti vételárért a Pesti Invalidus Háznak. Egyik tulajdonos sem tudott jobbágy telkekre és majorságokra épülő termelési struktúrát kialakítani, a Jászkun Kerületben megmaradt a közösségi birtoklás és a földközösségi rendszer. A lakosok jogilag ugyan jobbágyok voltak, a valóságban azonban árendafizetőnek számítottak.

2 Ennek ellenére a jászkunok nem nyugodtak bele az eladásba, vezetőik (több, kellően elő nem készített próbálkozás után) 1745-ben elérték a megváltakozást (redempció) a porosz Köszönöm témavezetőm, Mira György tanácsait, kritikai észrevételeit. [A tanulmány elkészítését a Jász-NagykunSzolnok Megye Tudományáért Alapítvány támogatta.] 1 KÖVÉR, 2001. 99-110. A szerző az asztalközösség alapján tanulmányozta egy kisváros elit társaságait. KÖVÉR, 1995. 217-221. A történeti-jogi kategóriák helyett a viselkedésszociológiai megközelítést részesítette előnyben Kósa László is, amikor a nemesség alsó rétegét vizsgálta. KÓSA, 2001. 2 KISS, 1979. 45-64. 102-108.; KISS, 1992. 59-81. Az összegek alább is rajnai forintban értendők.