Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Pozsonyi Zoltán: Falak között. Egy redemptus família három generációjának társadalmi helyzete a 18. századi Túrkevén

háború miatt megszorult Mária Teréziánál. A királynő által szentesített kiváltságlevél értelmében a jászkunok felvállalták a terület vételárának és a beruházások értékének megtérítését, 1000 lovas katona kiállítását és felszerelését, a hadiadó, a nádori cenzus fizetését, a királyi szolgálatok teljesítését, illetve a nemesi felkelésekben való részvételt. Ennek fejében többnyire visszakapták eredeti kiváltságaikat. A redempció után megszűnt a földesúri alávetettség, a Jászkun Kerület az ország önálló törvényhatóságává vált. A terület a történelmi jogcímre hivatkozva kollektív nemességet nyert, a jászkun települések lakói személyileg szabad lakosok lettek. A nemesek földesúri jogosítványaikat nem gyakorolhatták, hisz a redempcióból kifolyólag nemesi birtokok nem jöttek létre a törvényhatóságban. A nemesek személyük után nem, vagyonuk után viszont adóztak. Fél évszázadig jogilag gyakorlatilag nem különböztek a többi birtokostól, a Jászkun Kerület közgyűlésének határozta értelmében, 1802-től viszont néhány esetben (peres eljárás, útépítés, kvártélyozás stb.) könnyítéseket kaptak. Igen sokan közülük (elfogadva a szabadparaszti „ életvilágot") redemptus nemesként a közigazgatás meghatározó személyiségeivé váltak - nemcsak a településeken, hanem a Jászkun Kerület szerveiben is. A falvakra, mezővárosokra kiosztott megváltási summa lakosok közötti felosztása önkéntes vállalás, illetve a hadiadó mértéke alapján történt. A redempció közjogi jelentősége mellett társadalomtörténeti határkő is, hisz az 1745 előtt jogilag egységes parasztság két nagy „tömbre " vált szét: a redempcióban közreműködött birtokos (redemptus), illetve az abból kimaradt földtelen (irredemptus) rétegre.

3 A megváltakozásban játszott anyagi szerepvállalás nagysága határozta meg a jogokból való részesedést: egy 1752-ben meghozott határozat szerint az számított birtokosnak a Jászkun Kerületben, aki legalább 20 forint értékű földet váltott. A redemptusok közül kerültek ki a választ(hat)ók, ők legeltethettek (bizonyos öregszám erejéig) ingyen a közlegelőkön, vásár és piactaksát nem fizettek, rév- és vámfizetési mentességgel bírtak, ingatlan vásárlásnál elővételi joggal rendelkeztek a nem redemptusokkal szemben. Az irredemptusok (akik közé olykor a mesterembereket és „ értelmiségieket" is besorolták) nem rendelkeztek politikai jogokkal, házhelyet elvétve kaptak, a közlegelőket taksa ellenében használhatták, állataik számát a redemptus érdekek szerint korlátozhatták.

4 Túrkeve és a hozzá tartozó puszták 28 300 forintos redempciója 223 család között oszlott meg: a redemptusok több mint kétharmada 22-110, majd egynegyede 132-220 forint értékű földet váltott, a helyi társadalom csúcsát a 325-662 forintos birtokkal rendelkező két tucat famíliajelentette. A vizsgálat főszereplőjének tekintett Vincze család 24 rovásnyi földért 528 forintot fizetett a község kasszájába, amivel a negyedik legvagyonosabb kevi birtokos lett.

5 Foglalkozás A Jászkun Kerületben az 1702 után is megmaradt alap- és középszinten a közigazgatás autonóm szervezete: a falvak és mezővárosok bíráit, esküdtjeit a helyi lakosok, az egyes kerületek tisztségviselőit, kapitányait a települések képviselői maguk közül választották.

6 A megváltakozást követően a településeket általában 12 esküdt (tanácsos vagy szenátor) és a bíró (aki 3 BAGI, 1995. 20-37. 4 BÁNKTNÉ, 1995/b. 163-167. Az 1762-es statútum szerint az elszegényedett redemptusok élethosszig élhettek a redemptusokra vonatkozó jogokkal, ám leszármazottaik „csak" az ingatlanvásárlásnál lévő elővételi jogot érvényesíthették. Egy 1823-ban meghozott határozat értelmében a legalább 25 forintos földdel rendelkezők számítottak birtokosnak. 5 BAGI, 1995. 43.; ÖRSI, 1996. 33.; 22 forintért 1 rovás földet mértek. 1 rovás szántónál 8 és 840/1200 hold, kaszálónál 3 és 720/1200 hold volt. 6 KISS, 1979. 33.; KISS, 1992. 163-164.