Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kiss András: Kolozsvár és a Báthoryak: Zsigmond ás Gábor

közvéleményt fejezi ki. Az irat fogalmazványában (mert csupán ezt ismerjük), csak a címzett neve szerepel, de nincs aláírója. Minden valószínűség szerint 1611-ben íródott. (Erre utalnak a szöveg utáni 161 l-es gazdasági feljegyzések.) Talán éppen a tokaji tárgyalások idején. Az ismeretlen szerző nem a kor kancelláriai nyelvét használja, írása sem utal gyakorlott írástudóra, talán anyanyelve sem volt magyar. Kolozsvárhoz kötődött - erre utal a város iránti bizalma - és feltehetően unitárius volt. A Postulata bevezető sorai így kezdődnek: „Minden láttya azt, hogy az mi szegén országunk nagy romlásban esek, mely nem egyébért, hanem az szántalan cégéres bűnökért, mellyel naponként gyútották az Isten haragjának tüzét. Ki immár annira ég, hogy félő, semmi úton meg nem olthatni, holott nincs, ki az Istennek törvénye szerént az cégéres, fertelmes bűnöseket, paráznákat, kerítöket, büveléssel-bájolással élőket felkeresse, kitiszticcsa, hanem inkább némellyek, kik az illyeneket tartoznának felkeresni, megbüntetni, elfedezik és az bűvösekkel magok varászoltatnak, bűveltetnek... Azért kévánnyuk azt, hogy parásznákot, gyilkosokat, kerítöket és kik bűvészekkel bűveltettenek, elannyira, hogy házokhoz vitették, ott tartották, úgy bűveltették hozzájok Bátori Gábort, hogy őket szeresse, hozzájok járjon, sőt némellyiket, hogy ugyan magához vegye, hogy ő fejedelemasszony legyen. Ezeket Őnagysága s az ország felkerestessék és törvány szerént megbüntessék, mert semmi úton nem szenvedgyük, hogy büntetlen maraggyanak, nem akarunk egy országba vélek lakni, hogy ennál inkább az Úristennek nagy haragja rajtunk maraggyon és miattok országul vesszünk el. " Az erkölcsi romlást tovább fejtegetve, Báthory Gábort uralkodását az irat ekképpen jellemzi: „Miérthogy vadnak oly emberek, kikBatori idejében szüntelen mellette voltak, hízelkedvén körülié, másnak kárával, nyomorúságával magoknak hasznot kerestek, valamivel lehetett, de mindennel kedvét keresték, hízelkedtek, ki virágének csenálással, ki kerítéssel, ki egyébbel is. Az fele nemességünket, országunknak minden törvényét lerontották vele, hamisan másét elvetetették és vele ők töltöztek, nem néztek semmit az Isten törvényére, hanem inkább az ellen jártak. Ki miatt annyira jutánk, minden nemességünk, jószágunk és országunkban levő szabad várasoknak törvénye, szabadsága idejekbe miattok meghala s eltemettetek. "

35 A Báthory Gábor elleni vádakat folytatva, a szerző azt kívánja, hogy akik a fiatal fejedelmet szolgálták, távolíttassanak el minden tisztségből. Majd visszatérve a múltban elkövetett fejedelmi törvénytelenségekre, az irat a következő kívánságot adja elő: „ez világon nincs nagyobb tiszt a fejedelmek tisztinél s amennyivel nagyobb az tiszt, annyival kötelesb annak hittel való kötelességének megtartására, nyilván vagyon penig mindenektől, hogy ezelőtt való fejedelmek azt meg nem állották, mert Batori Zsigmond hamisan, törvénytelen Giulai Pált, Galfy Jánost, kinek szolgálattya által jutott vala fejedelemségre, megölette, az felett az országot szabadsága^ ellen elcserélte... azért miérthogy ők szegték meg hiteket, azt kévánnyuk, hogy minden levelek akármi névvel neveztessenek, meghaljanak, semmié legyenek, perfolyta leveleken kívül... "

37 A Báthory Gábor által elkövetetteket, a méltatlan és szertelen adományozásokat illetően pedig a javaslat így szól: „Nyilván vagyon az mindeneknél, Batori Gábor fegyver alatt minemű artikulusokat csenáltatott az országgal, törvénytelenül. Azért azt kévánnyuk, hogy minden artikulusit, vagy...,

38 vagy más pecsétes vagy pecsétetlen, de minden tisztessége, feje, jószága vesztése alatt, személyválogatás nélkól, az kolosuari bíró uram kezébe tartozzék 35 KmOL, Kemény es. VIII. 373. sz. 36 Uo. A Báthory Zsigmond törvénytelenségei és az azt követő intézkedéseit illetően lásd EOE, 1875-1898. 3. köt. 477^180., 488^*89., 492-494., 6. köt. 113., 118.; АС Р. IV. Т. XX. Art. 1. Vö. KISS, 2003. 6774.; BARTAL, 1901. 36. 37 KmOL, Kemény es. VIII. 373. sz. 38 Egy szó kiszakadt a papírról.