Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kiss András: Kolozsvár és a Báthoryak: Zsigmond ás Gábor

vinni, küldeni, adni az jövendő közelehik gyűlésig, az hol ország szeme előtt megégettessenek, ha ki oda nem küldené, nem adná, vagy nem menne, vagy in toto vagy in parte is, vagy mását magánál megtartaná, vagy mással megtartatná, ezután élne vagy élni akarna vele, a fent megírt penán maraggyon. "

39 A Postulatában megfogalmazott kórképet az erdélyi társadalom erkölcsi állapotáról, az uralkodók tékozló adományairól a flskus kárára egyrészt azért tartottuk érdemesnek közölni, mert a közvélemény megítélését fejezi ki, még ha nem is az egész társadalomét, arról a korról, amelyben az írásunkban szereplő két Báthory uralkodott. Másrészt viszont azért, mert eleven cáfolata annak, hogy a Báthory Gáborról kialakított kedvezőtlen képet halála után, Bethlen Gábor udvari történészei alakították ki, és a fiskális javak visszaszerzését is szolgáló erkölcsi perekben (boszorkányság, vérfertőzés) elhangzott tanúvallomások előre megkonstruáltak voltak. Ugyanis a Báthory Gábor uralkodása idején szerkesztett Postulatában megfogalmazott korabeli vádakkal az említett későbbi perekben is szembesülünk, például Enyingi Török Kata vérfertőzési perében is.

40 A fiatal fejedelem kormányzási módja, a fiskális javak bőkezű adományozása révén a haszonélvezők száma nőtt ugyan, de ezekét jobban meghaladta ellenfelei és ellenségei száma. A fejedelemnek hűséget esküvő kolozsváriak sérelmeik ellenére, híven fogadalmukhoz, nem vettek azonban részt az ellene irányuló szervezkedésekben. A szabad városok hagyományosan jól kiépített kapcsolataik révén értesültek a Báthory Gábor feje felett tornyosuló fellegekről is. Például a városa sorsáért magát felelősnek érző ifjabb Heltai Gáspár bemásoltatta naplójába azt a levelet is, amit Gyulafehérvárról 1612. augusztus 8-án „Nagy András Miskotj" hajdúkapitány írt „nagyságos Geczy Andrásnak, az hatalmas török császártól választatott Erdélyország fejedelmének", többek között Báthory Gábor megöletéséről, arról, „hogy módot keresvén benne, Szent Mihály napig véget akarunk életének vetni. " Ez ha nem is a megjelölt időpontban, de a következő évben beteljesedett.

41 A Báthoryak utolsó, erdélyi fejedelemséget viselt sarját a fennebb említett Ghyczy András emberei 1613. október 27-én Váradon megölték. Báthory Zsigmond és Gábor szerepének megítélését Erdély kormányzását illetően, tetteik teljes összefüggéseinek vizsgálatával a történetírás jórészt elvégezte. Azokat a romlásokat, amelyeket az országra hoztak, Kolozsvár is megsínylette. Mégis a város viszonylatában mindkettőnek voltak Kolozsvár történetében maradandó emlékű pozitív tettei. Báthory Zsigmond birtokadományozásaival, a sóaknák elzálogosításával és a kolozsvári harmincadjövedelmének a városra átruházásával tetemesen hozzájárult a város jövedelmeinek biztosításához, gyarapodásához. A fiatal, jobb sorsra érdemes Báthory Gábor pedig azzal tette emlékezetessé a nevét, hogy végeredményben ő alapozta meg a kolozsvári református eklézsia létrejöttét, amely a következő évtizedekben jelentős mértékben hozzájárult a város hitéleti és történelmünkben ezzel mindig együtt járó művelődési felvirágoztatásához. Felhasznált források KmOl Az Országos Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága (Arhivele Nationale Directia judeteaná Cluj) 39 KmOL, Kemény es. VIII. 373. sz. 40 Vö. KISS, 1998. 98-120. 41 KmOl, Diversa. Vol. I. Fasc. 3. Diarium 39^10.; Vö. Szabó, 1880. 793.; EOE, 1875-1898. 6. köt. 65.