Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kiss András: Kolozsvár és a Báthoryak: Zsigmond ás Gábor

ismeretében tudjuk, nem volt valóságos alapja, hiszen az országban többségben levő protestáns rendek és számottevő városok, valamint a két tordai országgyűlés után kialakult felekezeti egyensúly ugyanúgy lehetetlenné tette a fejedelmi szóval megvalósuló rekatolizációt, mint ennek ellentétét, a „pápisták" kiűzését. Bizonyítja ezt az is, hogy az erdélyi reformáció és ellenreformáció szembeállása itt sohasem vezetett olyan vérengzésekre, mint akár ez nyugaton, akár a királyi Magyarországon, a Felvidéken történt. Uralkodása első éveiben a fejedelem és a város közötti viszony zavartalan volt, Báthory Gábor törvényes úton megerősítette a Báthory Zsigmond által Kolozsvárnak juttatott kedvezményeket, bár, amint említettük, az országgyűlés semmissé nyilvánította az egykori fejedelem 1581 óta kibocsátott adományleveleit.

17 Ez utóbbi határozatot követően a Kendi örökösök, akiket addig a ius ligatum érvényesülése hallgatásra kényszerített, törvényes úton visszaigényelték Kendi Sándornak azokat a Belső-Szolnok vármegyei birtokait, amelyeket Báthory Zsigmond Kolozsvár városának adományozott. A törvényes eljárás, amint már említettük, Báthory Gábor idején fejeződött be, és végül is az eredetileg adományozott hét birtokból a város birtokában maradt kettő: Kabalapataka és Tormapataka.

18 Jelentősebb mind jövedelmezősége, mind ez utóbbinak időtartama miatt Báthory Zsigmond által a városnak a harmincadjövedelmet átengedő adományának a megerősítése.

19 Akárcsak Báthory Zsigmond, a fiatal fejedelem is igénybe vette a város pénzügyi segítségét, és 1609-ben 3000 magyar forintot kölcsönzött Kolozsvártól, ennek fejében pedig elzálogosította a város javára a gyalui várhoz fizetni szokott dézsma fele részét.

20 Ugyancsak a városnak kedvezett azzal, hogy 1611. április 30-án megerősítette azt a szabadságát, miszerint azok a polgárai, akik nemesek vagy birtoktalanok, személyüket illetően nem tartoznak a megyének katonáskodni.

21 A fejedelemnek a város javára kiadott oklevelei az előbb említett oklevéllel megszűnnek. Ugyanis az 161 l-es év, amelyben a fennebb említett oklevelét kiadta, a fejedelem és Kolozsvár közti viszony válságának a kezdete. A fiatal fejedelem szertelensége, a fiskális javak szétosztogatása udvaroncai és kegyencei között, erőszakos cselekedetei az évek múltával növelik az elégedetlenséget, sőt ellenségei számát is. A katolikus főurak Kendi István kancellár vezette ellenzékén a fejedelemnek 1610 márciusában sikerült Széken rajtaütnie, ezek közül többen a helyszínen vesztették életüket, másokat halálra ítélt. Akárcsak elődje, Báthory Zsigmond, ő is főúri kivégzés látványát nyújtja a kolozsváriaknak. A kolozsvári emlékíró, Segesvári Bálint szavaival: „4 Julii. Lön az Kornis Boldizsárnak az kolozsvári perlengérnél fejevétele a fejedelem jelenvoltában, vasárnapon. " Ebben a folyamatban 1610 decemberében Szeben városi státusát semmibe véve, erőhatalommal elfoglalta a szász univerzitás központját. Ezzel a cselekedetével viszont a szászságot hangolta maga ellen.

22 A kolozsvári városi közösség, hűen fejedelméhez, akárcsak Báthory Zsigmond esetében, annak gyengéi ellenére, nem tanúsított ellenzéki magatartást Báthory Gáborral szemben. A fejedelem és város közötti viszonyban a törést, a válságot Forgách Zsigmond 1611-beli hadjárata idézte elő. 17 EOE, 1875-1898. 5. köt. 494., 288., 365-366., 458., 476.; JAKAB, 1888/a. 2. köt. 181-182.; Vö. EOE, 1875-1898. 5. köt. 528.; KISS, 1985. 133. 18 JAKAB, 1888/a. 181-182., 211-218.; JAKAB, 1888/b. 473-475. Vö. EOE, 1875-1898. 2. köt. 528.; KISS, 1985. 132. 19 JAKAB, 1888/a. 2. köt. 172-174., 177., 208-210.; 218-219.; 225-227.; Vö. JAKAB, 1888/b. 475^176.; EOE, 1875-1898. 5. köt. 522.; PAP, 2000. 20 JAKAB, 1888/a. 2. köt. 227-228.; JAKAB, 1888/b. 470. 21 JAKAB, 1888/a. 2. köt. 229-231. 22 BÁLINT - РАТАЮ, 1990. 140-141.