Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kiss András: Kolozsvár és a Báthoryak: Zsigmond ás Gábor

Igaz ugyan, hogy már ez előtt is volt a fejedelemnek olyan megnyilvánulása, amely nyugtalaníthatta az unitárius várost. A fejedelem kívánságára az 1608. szeptember 21-27-ei kolozsvári országgyűlés kimondja, hogy a kolozsvári református polgárok saját relígiójukon levő papot hozhatnak a városba, ahol a fejedelem által kijelölt helyen prédikálhatnak, minden egyházi szertartásokkal és papi szolgálatokkal.

23 A határozat önmagában nem okozhatott különösebb gondot az unitárius polgároknak, akik közül többen is atyafiságos viszonyban voltak a reformátusokkal. Ez utóbbiaknak templomuk nem volt ugyan, de istentiszteleteiket az 1598ban Váradról Kolozsvárra telepedett Váradi Miklós tekintélyes árusember, évtizedek múlva főbíró házának kapuköziben tartották. Egy másik reformárus árusember, Vicei Máté pedig már a század elején városi tisztségeket viselt.

24 Inkább felfigyelhettek arra, hogy a következő évben, 1609. március 20-án Gyulafehérváron kelt adománylevelével a fejedelem az óvári egykori Domonkos puszta templomot a kolozsvári Szentháromsághívő „orthodoxa", azaz református hitbelieknek adományozta. Hozzájárult ehhez az is, hogy 1610. december 21-én a kolozsvári dézsmából a fiskusnak járó fele résznek a felét (quarta) és a kolozsvári harmincad jövedelmét is Báthory Gábor az eklézsiának és iskolának adta.

25 Feltételezésünk szerint ezeknek a fokozatos, de egyirányú intézkedéseknek elsődleges célja az lehetett, hogy a fejedelem jelezze legütőképesebb katonai támaszának, a hajdúságnak: nem felejtette el fogadalmát. Az adományozást nem követte ugyan birtokba iktatási parancs, de ha akkor egyáltalán ezek a fejedelmi intézkedések gondot okoztak a városnak, annak oka a szertelen és kiszámíthatatlan fejedelem előttük nem ismert célja lehetett. Mindazonáltal a Báthory Gábor és város közötti viszony akkor változatlan maradt. A válságot Forgách Zsigmond 1611 júniusa és szeptembere közötti erdélyi hadjárata idézte elő. A nemzetközi bonyodalmakba keveredett, Szeben elfoglalása miatt a szászság szembefordulását is előidéző fejedelem ellen 1611. június 29-én Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány a vármegyei csapatok élén Erdély felé vette útját és a menet közben hozzápártolt hajdúkkal július 19-én Kolozsvár alá érve a város feladására szólította fel a kolozsváriakat. A város nem remélhetett segítséget a Brassónál Radu Serban vajdától vereséget szenvedett fejedelemtől, aki maradék seregével Szebenbe szorult. Ezalatt, nem először a város történetében, a kolozsvári emlékíró, Segesvári Bálint szavaival, az ostromlók „ az Hóstátot, majorokat elégették, az búzában, szőlőkben nagy kárt tettek. " A magára hagyott város végül is tárgyalt az ostromlókkal és becsületes feltételekkel, anélkül, hogy a fejedelem iránti hűségét megszegte volna, július 25-én feladta Kolozsvárt. Az ismét Báthory Gáborhoz csatlakozott hajdúhadak viszont már szeptember elsején visszafoglalták Kolozsvárt Báthory Gábor számára, miközben a hóstátokban, majorokban táborozó hajdúk „az búzában, az szőlőben felette nagy tékozlást tőitek. "

26 A fiatal fejedelmet éktelen haragra lobbantotta a város feladása, és miután török segítséggel kiszorították az országból Forgách Zsigmondot, nem késett megtorlást alkalmazni mindazokkal szemben, akikről úgy vélte, hogy hűtlenséget követtek el ellene. Kolozsvár sem kerülte el az országszerte dúló megtorlásokat. Akárcsak a tizenöt éves háború idején a hatalmat gyakorló idegenek, Báthory Gábor erdélyi fejedelemhez méltatlan módon megsarcolta saját városát.

27 Ettől kezdve, a fejedelem különböző intézkedései nyomán, Kolozsvár magán érezhette a Báthory Gábor haragját. 23 EOE, 1875-1898. 6. köt. 111., 150.; JAKAB, 1888/b. 503-504. 24 BETHLEN, 1955. 106-107.; KISS, 1994. 189-194. 25 JAKAB, 1888/b. 507.;Vö. KISS, 2004. 159. 2

6 BÁLINT - PATAKI, 1990. 142-143.; JAKAB, 1888/b. 480-485. 27 BÁLINT - PATAKI, 1990. 144.; JAKAB, 1888/b. 485^187.