Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Soós Kálmán: A Mic-bán monda eszenyi változatai. Adalékok a Bocskai család genealógiájához

1636. évi elűzésével így folytatja: „ Valószínűleg röviddel ezután pusztult el a várkastély és a kolostor a török támadásai következtében. "

67 A kastély azonban nemcsak 1611-, 1615-, illetve 1629-ben, hanem mint láttuk, még 1676-ban is említődik, amikor a „kü házak" miatt pereskednek érte. Bizonyára nem sokkal 1676 után tűnhetett el a föld színéről. E tekintetben jelzésértékűnek tekinthetjük Schemberger Ferenc megyei regisztrátor 1735-1736 fordulóján összeállított latin nyelvű kéziratát,

68 amely a kiemelkedő tudós, Bél Mátyás (1684-1749) ma is forrásértékű, úttörő művének - a „Notitia Hungáriáé novae historico-geographica" (Az újabbkori Magyarország történeti-földrajzi leírása) - településeket ismertető részeként keletkezett. A mintegy 10 évi anyaggyűjtést megelőző mű Szabolcs megyénél az első fejezet 4. paragrafusának 7. pontjában Eszeny leírásával kapcsolatban csupán azt tartja fontosnak elmondani, hogy „a Tisza partján nagyon rossz helyen... ki van téve a Tisza árvizeinek, s „...főleg almáskertjei és makkos erdeje miatt hires. "

69 Ha az építmény használható állapotban lett volna, a helység nevezetességeként nyilván említést tesz róla a kéziratos munka szerzője. Nem tud az eszenyi kastélyról Vályi András (1764-1801) földrajztudósnak a 18. század végén több kötetben Budán megjelent, az ország falvait, illetve városait földrajzi, felekezeti, nemzetiségi, gazdasági és egyéb tekintetben bemutató fő műve

70 sem. Tehát úgy látszik, az eszenyi kastély 1676-1736 között eshetett az enyészet áldozatául. Hogy mi által történt ez? Nem tudjuk biztosan megmondani. Figyelemre méltó azonban egy rövid, a részleteket elhallgató adat, amely szerint a 17. század elején Bethlen Gábor katonái feldúlták a helyi monostor épületét.

71 Nincs kizárva, hogy a közelében fekvő erősséget sem kímélték, annál is inkább, mert lakói kötődtek a pálosokhoz,

72 hiszen a Csapiak a rendház kegyurai voltak. Elnéptelenedése és pusztulása valószínűleg kapcsolatban áll azzal a ténnyel is, hogy az Eszenyi és Csapi családok éppen a 17. század vége felé haltak ki.

73 1885-ben a Soós Elemérféle kéziratos anyaggyűjtés már csak azt jelzi róla, hogy a „romok jelenleg a gróf Forgácsok tulajdonát képezik''.

74 Az építmény maradványai már korábban jelentéktelenek lehettek, mert sem Fényes Elek szinte minden említésre méltót jegyzékbe vevő híres munkája

75 nem emlékezik meg róla 185 l-ben, sem pedig Balogh Gábor,

76 aki az 1860-as évek derekán a falu jegyzője volt. Ma már romokat sem lehet találni, sőt a helyet is alig venni észre. A „Kastélydomb " egy részét ugyanis, amely a gyerekek téli szórakozását szolgálta, érthetetlen okoknál fogva a helyi hatalmasságok nemrég széthordatták. Feltevéseinket úgy foglalhatjuk össze, hogy volt ugyan egy apának hat vagy hét fia, meg egy leánya is, s a fiúk tényleg több jeles családot - és nem községeket - alapítottak, de azok 67 Uo. 18. 68 „Addenda ad opus historicum Mathiae Belii. " Magyar nyelven BALOGH, 1979. 7-76. 69 Uo. lásd Eszeny. 70 VÁLYI, 1796. 597. 71 KISBÁN, 1938. 1. köt. 171. Vö. DAP, 1975. 142.; RUPP, 1872. 62. 72 Ez a kötődés, mint láttuk elég feszélyezett volt, hiszen már a 14. században konfliktushoz vezetett. Ugyancsak ebbe az irányba mutat az is, hogy a reformáció következtében új hitre tért Csapi Ferenc állítólag elfoglalta a kolostor birtokait. Erről lásd SOÓS-féle kézirat, 17-18., 22.; BOROVSZKY, SZABOLCS, 334.; SOÓS I., 1985. 396. 73 Erről lásd NAGY, 1857-1865. 3. köt. 8-14. „Chapy család"; Uo. 4. köt. 101. 74 SOÓS-féle kézirat, 19. 75 FÉNYES, 1851. 1. köt. 309. 76 Eszeny akkori jegyzője 1864. április 23-án ugyanis felelt Pesty Frigyes (1823-1889) helynévgyűjtő községenként kiküldött kérdőíveire, amelynek máig kiadatlan anyagát az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában találtuk meg. Jelzete: Fol. Hung. 1114. Itt lásd főleg: 93-95.