Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Soós Kálmán: A Mic-bán monda eszenyi változatai. Adalékok a Bocskai család genealógiájához

nem az eszenyi kastélyban, s valószínűleg nem is egyszerre születtek, és éppen nem Mic bán fiai voltak. Ami az eszenyi építményt illeti, nos az a kornak és a követelményeknek megfelelően több fejlődési szakaszon mehetett keresztül, amíg végre elérte 16-17. századi alakját. Életre hívását Baksa Simon leszármazottainak itteni letelepedésével hozhatjuk összefüggésbe, s kezdetben nyilván egyszerűen nemesi lakóházat, az eszenyi Csapi család fészkét kell látnunk benne. Sajnos, nem ismeretes, megállapítani pedig egyszerűen lehetetlen, hogy később - pl. a várháborúk idején - miféle védelmi, lakályossági elemekkel bővült. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyobb jelentőségre tett szert, s az 1600-as évekre már megerősített földesúri udvarháznak véljük, talán a gazdasági épületek rendszerével, melyek alapanyaga kezdetben fa, majd kő és tégla lehetett. Síkvidéki erődítményről lévén szó, a megközelíthetetlenséget az időközben eltűnt két tó vagy a Tisza vízével telített árok biztosította. Stratégiai jelentőségét nézve egyfajta „ mentsvár" volt, vagyis a fontos útvonalaktól távol állt, a család biztonságán túl a Tisza átkelőhelyét

77 védhette még. Védelmi ereje azonban nem közelítette meg a nagy kővárakét, s valószínűleg állandó őrség sem tartózkodott benne. Az eszenyi építmény tehát már nem kastély, de még nem is vár, hanem átmenet a kettő között. Gazdasági központ, ugyanakkor a tulajdonos védett otthona, vagyis egy várkastély, amelyre lakályosság és védelmi készültség egyaránt jellemző. Építtetői Simon leszármazottai voltak, s letelepedésükkel a családi hagyomány - mesés eredetük - itt is elterjedt, ennélfogva a környék népe „Mic-bán kastély"-nak nevezte el a Tisza-parti erősséget. Felhasznált irodalom ADAM, 1883. АО, 1878-1920. BAKURA, 1972. BALOGH, 1979. BOROVSZKY, SZABOLCS BORSA, 1961. BOTLIK - DUPKA, 1993. CD. Hun. 1829-1844. CSÁNKJ, 1890. Ádám Iván: Pálosaink építészeti emlékei. Egyházművészeti Lap. Bp., 1883. Anjoukori Okmánytár. Codex Diplomaticus Hungaricus Andegavensis. 1-7. köt. Szerk. Nagy Imre - Tasnádi Nagy Gyula. Bp., 1878-1920. Bakura Sándor: A Kastély-domb mondája. Kárpáti Kalendárium, 1972. Balogh István: Bél Mátyás Szabolcs vármegye című munkájáról. In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, 1-2. Szerk. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1979. 7-76. Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp., é. n. [1900.] Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Szerk. Borsa Iván. Bp., 1961. Botlik József - Dupka György: Magyarlakta települések ezredéve. Kárpátalján. Ungvár-Bp., 1993. Fejér György: Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. 1-11. köt. Budae, 1829-1844. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. 1. köt. Bp., 1890. 77 1439-ben eszenyi Csapi Ákosnak megengedte a király rév felállítását a falu mellett Csere - „in fluvii Chere" nevű folyón, majd 1463-ban pedig egy függőpecsétes oklevélből már a tiszai - Eszeny és Szentmárton között rév vámszedési jogáról értesülünk. Erről lásd CSÁNKI, 1890. 1. köt. 514.; KOVÁCS,1987. 120.; SOÓS-féle kézirat, 16-17.; DAP, 1975. 140-141.