Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Soós Kálmán: A Mic-bán monda eszenyi változatai. Adalékok a Bocskai család genealógiájához
kastélyt váltakozva írja erődítéssel körülvett nemesi udvar- vagy lakóháznak, egyes esetekben azonban tornyot jeleznek a castellumon belül, vagy azt mondják róla, az egész épületet építették vár módjára tornyokkal. 47 Mindezt azért tartottuk fontosnak megjegyezni, mert az eszenyi építmény neve a Zichy család iratainak a Magyar Országos Levéltárban (Budapest) őrzött anyagában a 15-16. század fordulóján éppen „castellum" alakban 48 fordul elő. Hogy Eszeny megerősített helye architektúrájában vajon hová igazodott, szinte lehetetlen rekonstruálni. Nemcsak az az akadály, hogy szétszórt és szűkszavú írott forrásokra támaszkodhatunk csak, amelyeknek így is szükiben vagyunk. Legnehezebb akadályt az jelenti, hogy elveszett maga a forrás, vagyis az erődítmény olyan mértékben pusztult el, hogy már a régész ásója sem tudja alaprajzát tisztázni. Annyi azonban bizonyos, a fentiek ellenére mégsem állíthatjuk egyértelműen, hogy az esetleg egykor tényleg fennálló palánk vagy teljes egészében maga az eszenyi kastély anyaga csupán fa lett volna. Gyanakvásunk oka egy peres ügyirat, szintén az Országos Levéltárból, melyben Melith Péter 49 testvéreivel 1676-ban az eszenyi „kastellban leveő kü házakon " 50 osztozott. Mivel a külső védőrendszeren belül kőházak voltak, feltehetően nem fából és földből készült palánkról, hanem kőből, illetve téglából kirakott falról is beszélhetünk. Nem tudjuk azonban biztosan, hogy az általunk képzelt falat a várháborúk idején vagy utána - a 17. században - húzták-e fel. Persze az is előfordulhat, hogy a „kü házak" kitétel az erősségen belül más, szintén szilárd építőanyagból készült létesítményekre utal, esetleg az udvarházon kívül a körülötte helyet kapó gazdasági épületekre. Jelentékeny építőanyagkészlet halmozódhatott itt fel, 51 mert az egyik felfogás szerint „úgyszólván az egész falu a Kastély és a Kolostor romjaiból épült fel"} 2 Egy másik forrás viszont a néphagyománynak adva hitelt úgy tudja, hogy az eszenyi „ templomot, tornyot és parochiát is " a fentebb említett kolostor „falaiból kiásott téglákból építették meg". 5 ^ Az eszenyi erősség körvonalainak megrajzolásához szolgáltat némi támpontot az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában általunk felkutatott anyag, amely vizsgált épületünkre nézve az eddigi legterjedelmesebb és adatokban leggazdagabb munka. Az ,JEszenyi várkastély története, hadi és műleírása" 5 ^ című Soós Elemér-féle mű elnevezése tartalma alapján pontatlannak tűnik ugyan, mert alig foglalkozik magával az erődítménnyel, s inkább általánosságban településtörténetet ad, ennek ellenére vannak tárgyunkra nézve hasznos tényközlései is. De lássuk a mintegy 10 oldalnyi tanulmány egyik legfontosabb ide vonatkozó részét: „Eszeny várhelye 55 a Kataszteri felmérés 56 szerint a jelenlegi falutól nyugatra a 225 számú vasúti 47 Itt közölt megállapításaink alapját a következő munka képezte: KOPPÁNY, 1974. 289. 48 Uo. lásd Koppány Tibor levéltári kutatásait. KOPPÁNY, 1974. 286. 49 A Melith család a 16. század táján kerülhetett szorosabb kapcsolatba a Csapiakkal, amikor ezek egyik leszármazottja, Ferenc és Budi Klára házasságából született 4 leány közül kettő is - Dóra és Krisztina - Melith-fíúhoz ment férjhez. Erről lásd NAGY, 1857-1865. 3. köt. 9. 50 Idézem Koppány Tibor említett munkája alapján. KOPPÁNY, 1974. 293. 51 Figyelemre méltó e tekintetben Szabó István megjegyzése, aki még 1931-ben is látta a kastély kő és tégla maradványait. Erről lásd SZABÓ, 1931. 175. Időközben a Kastélydombnak a védtöltésen kívül eső részét - nem tudni mi okból - széthordták. 52 SOÓS-féle kézirat, 19. 53 SZABÓ, 1931. 175. ^ 4 Ez a cím a margón található, két ízben is keresztülhúzva. Míg a szöveg előtt az „Eszeny várkastély" szerepel csupán. Úgy néz ki, a szerző ez utóbbit tartotta elfogadhatóbbnak. 5 ^ A margón itt a vár helyett „várkastély" szerepel. 56 Az országos háromszögelési felmérésbe illeszkedő, községenkénti térképezés, amelyből az elsőre Magyarországon 1850-1860 között került sor.