Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Soós Kálmán: A Mic-bán monda eszenyi változatai. Adalékok a Bocskai család genealógiájához

eladták a Baksa nemzetség első ismert őse, Simon fiainak, Boxának és Tamásnak.

16 1286-ban pedig az utóbbi fiútestvér már a szomszédos Ásványt is magáénak mondhatta, melyet vérdíj fejében Bocskai Andrástól kapott egy papnak halálos megsebesítése és szolgájának megölése miatt.

17 1280-1290 között jutnak hozzá Csap, Rát, Szűrte földjeihez.

18 Közben arról is értesülünk, hogy IV. László (1272-1290) király Simon fiainak ősi és szerzett birtokait - „Strite, Hunky, Kuesd, Eszén, Boos" - visszaadja. Mind e birtokokat állítólag Roland bán fiától, Mátyástól vásárolták.

19 Ugyanez a király 1290-ben, Patakon kelt okmánya szerint Simon gyermekeit: Boxát, Tamást, Györgyöt, Simont és Detrét megerősíti Eszeny birtoklásában Rophoi fia, István

20 ellenében. A Baksa nembeliek - köztük a szóban forgó két fiú

21 - birtokai rohamosan növekedtek, olyannyira, hogy a 14. század 20-as éveire szükségessé vált az addig közös jószágaik rendezése. Simon leszármazottai 1329-ben az egri káptalan előtt írásba is foglalták miképpen történik ősi örökölt birtokaik felosztása. A számos ág képviselői közül csak a minket érdeklőket emelve ki, ekkor Lászlónak és Dancsnak jutott „Ezen, Agtelek" Szabolcs vármegyében, „Szécs, Wysnow, Pernow, Keeth Boza " Zemplénben, egy harmadik unoka, Tamás pedig többek között az Ung megyei „Sruthe, Csap, Rath" helységeket kapta.

22 Simon unokái a tulajdonukban levő települések után a Csapi, Eszenyi, Szürti

23 stb. előnevet vették fel, így a család ősei lettek. A jószággyarapítások, illetve azok megtartása tekintetében Eszeny új uraira a következő, nem mindennapos epizód is ráirányítja figyelmünket. Az történt ugyanis, hogy 1343-1347 között a leleszi prépostsággal perbe keveredtek a szóban forgó helység és a szomszédos Szalóka között található négy ekényi földterület birtoklása miatt. Mivel a királyi emberek jelenlétében a helyszínen lefolytatott vizsgálat nem tudta egyértelműen kideríteni az igazságot, az évekig húzódó ügyben való végleges döntés meghozatala érdekében a bíróság lovagias párbaj lefolytatását rendelte el. A két fél felfogadott harcosainak küzdelmére nem akárhol, hanem Budán került sor, méghozzá a király jelenlétében. Egymás kíméletlen ütlegelése egészen alkonyatig tartott, „ midőn végre a szerencse az Eszenyiek részére hajolván, a szerzet leventéje lebukott lováról, ezzel a birtokot is elveszité s ráadásul dij fejében 10 márkát tartozott lefizetni. "

24 16 Uo. 185.; Karácsonyi János egy másik forrásra is utalva úgy tudja, hogy 1282-ben adták el Apa leszármazottai Eszenyt. KARÁCSONYI, 1900. 223.; SOÓS-féle kézirat, 15-16., 19. Az 1282. év szerepel, igaz, kérdőjel áll mellette, de közben a Magyar Nemzeti Múzeumban található „eredeti hártyára " hivatkozik. 17 CD. Hun. 1829-1844. 5/3. 333. 18 Lásd erről: АО, 18781920. 1. köt. 89. Vö. CD. Hun. 18291844. 5/3. 17.; Lásd még NAGY, 18571865. 3. köt. 9. 19 АО, 18781920. 1. köt. 64.; Vö. CD. Hun. 18291844. 5/3. 106. 20 Uo. 510. 21 Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy genealógusaink e nemzetség első ismert őse, Simon említett két gyermekének még négy vagy öt fiútestvérét tartják számon. Ezek birtokszerzésének bemutatása nem tartozik tárgyunkhoz, így ettől itt eltekintünk. 22 A nemzetségi birtok 1329. évi felosztására lásd АО, 18781920. 2. köt. 452.; KARÁCSONYI, 1900. 166167.; WERTNER, 1891. 132133. 23 A családtörténeti munkák szerzőinek véleménye megoszlik e famíliák eredeztetése tekintetében. KARÁCSONYI, 1900. 166-167.; Vö. NAGY, 1857-1865. 3. köt. 8-14.; Uo. 10. köt. 305.; SOÓS E., 1890. 45.; SOÓS E., 1902. 53.; WERTNER, 1891. 137.; LEHOCZKY, 1882. 3. köt. 846-847. 24 АО, 18781920. 2. köt. 276.; LEHOCZKY, 1882. 3. köt. 850.; BOROVSZKY, SZABOLCS, 426.