Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Soós Kálmán: A Mic-bán monda eszenyi változatai. Adalékok a Bocskai család genealógiájához

Egy másik adat meg amellett szól, hogy az 1329. évi birtokrendezést követően 1355-ben

25 egy újabbra is sor került. Az Eszenyi és Csapi ág a felosztáskor együtt vette ki az őket megillető részt, ennélfogva ugyanabban a helységben mindkét család birtokos lett. Valószínűleg csak ekkor vehette kezdetét a Szürtei ág, mert az Eszenyiek egyik leszármazottját, Tamást, már „ de Zritte ",

26 azaz Szürtei néven említik a források. A mesés eredetű Baksa nembeliek vidékünkön való megtelepedése és itteni továbbélésük nyomai természetesen a későbbi századokban is kimutatható. E bizonyítékok felsorakoztatásától úgy véljük, hogy eltekinthetünk, hiszen a Csap környéki falvak birtokviszonyainak már töredékes bemutatása is egymaga cáfolja azt a néphiedelmet, miszerint „Simon Micz bán" gyermekei Eszenyben születtek volna. Eszeny kezdetben tudniillik nem volt a nemzetség tulajdona, hiszen ahhoz csak később jutottak, de már ekkor sem maga az apa - Baksa Simon -, hanem annak fiai. S nem igaz a monda helyi változatában az sem, hogy a 7 fiú az apjuktól adományként kapott - lónyai, szalókai, eszenyi, ásványi, csapi, szürtei, teleki - birtokaiknak nevet adtak volna, hanem éppen ellenkezőleg: a különböző jogcímen megszerzett települések után ők kapták vezetéknevüket. De a néphagyomány által összeállított jegyzékben is csupán Eszeny, Csap és Szűrte maradhat meg, mint olyan, amelyek valóban a Baksa nembeli Simon leszármazottainak családnevei lettek. Továbbra is problémát jelent viszont egy, a második birtokszabályozást megelőzően, illetve vele kapcsolatban emlegetett adat. Soós Elemér szerint ugyanis „Simonnak egyik fia, Tamás (az eszenyi Chapy család őse) Eszeny faluját kapván 1355-ben osztályrészül, ott megtelepedett, vár-kastélyt s később zárdát építtetett s azt származásának emlékéül Micz-bán kastélynak nevezte el. "

27 Mint észrevehettük, egy datálására nézve bizonytalan keletkezésű kastély fennállására utalnak a tanulmányunk elején idézett helytörténeti publikációk is. E tekintetben viszont az a furcsa, hogy Bereg vármegye krónikása, Lehoczky Tivadar, aki egy-egy általa vizsgált településnek szinte minden említésre méltó nevezetességéről feljegyzett valamit, esetünkben néma maradt. 1355-tel kapcsolatban csak arról tud, hogy akkor Simon unokája, László fia Csapi Tamás „Eszenyben a Remete szent Pál szerzetet vivé be s ott annak kolostort és templomot épittett." Az ide vonatkoztatható egyéb kutatások - köztük a legújabb koriak is - viszont már egyáltalán nem tesznek említést a „Micz bán kastély "-ról, de szinte mindegyik hangsúlyozza a kolostor alapítását, amellyel a Baksa nembeliek kétségkívül Eszenyt örökre nevezetessé tették. Érdemes itt azonban szembesíteni a kolostor keletkezésével kapcsolatban a szakirodalomban megfogalmazódott véleményeket. Nagy Iván híres családtörténeti munkája a Chapy família eszenyi és polyánkai ágának vizsgálata közben kiemeli: „I. Lászlónak [Simon Michban unokája - S. K.j három fia közül II. Tamás több rokonával 1355-ben az egri káptalan előtt osztozván meg, Eszén helységnek felét kapa és ... a remete pálos szerzetnek oda egyházat és zárdát alapított, amit Miklós egri püspök és I. Lajos király is megerősített. "

28 Rupp Jakab 14 évvel később, 1872-ben megjelent, és az 25 Az 1355. évi birtokrendezésre lásd АО, 18781920. 6. köt. 350352.; АО, 18781920. 2. köt. 615., 633.; KARÁ

CSONYI, 1900. 167.; WERTNER, 1891. 134135. 26 АО, 18781920. 6. köt. 596. A Baksa nemzetségből eredt, de már kihalt Szürti család genealógiája tekintetében is megoszlik a kutatók véleménye. Egyesek a Bocskai, Csapi, Eszenyi, Soós stb. családokkal együtt korai, míg mások az Agóczyak mellett későbbi elágazásnak tekintik. Erről lásd KARÁCSONYI, 1900. 167-168.; KARÁCSONYI, 1900. 81.; SOÓS E., 1902. 53; NAGY, 1857-1865. 10. köt. 305. 27 SOÓS E., 1890. 44. Feltűnő azonban, hogy ugyancsak ő Magyarország várairól fennmaradt terjedelmes és adatokban gazdag kéziratos anyagában erről már nem tesz így említést. 28 NAGY, 1857-1865. 3. köt. 10.