Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Soós Kálmán: A Mic-bán monda eszenyi változatai. Adalékok a Bocskai család genealógiájához

Soós Kálmán A Mic bán-monda eszenyi változatai Adalékok a Bocskai család genealógiájához Eszeny

1 a Tisza jobb partján fekszik Csaptól légvonalban kb. 7 km-re délkeleti irányban az ukrán-magyar határ mentén. Közvetlenül szomszédos Szalókával és Tiszaásvánnyal, illetve a folyó túlsó, magyarországi oldalán Tiszaszentmártonnal. Az eszenyi határban a védtöltés jobb oldalába beékelődik egy domb, amelyet a nép „Kastély-dombnak" nevez. A hagyomány szerint valamikor régen ezen a dombon állott Mic bán kastélya, s annak falai között játszódott le a megható történet: egy anyától egyszerre született hét fiúgyermek hét neves családnak és egyben helységnek lett alapítója. Egykori tanárom, az időközben elhunyt Bakura Sándor nagy érdeme, hogy feljegyezte a regényes históriát a „Kastélydomb mondája " címen, amelyet kisebb rövidítésekkel 1972-ben közölt is.

2 Mi most itt családi hagyatékából, fia, Sándor hozzájárulásával teljes egészében adjuk közre az eredeti szöveget, amely egy díszes külsejű, méreteiben nagy - 75x60 cm - levélen található: „A kastélyban élt Miczbán feleségével és egy öreg nénjével. Egyszer olyan idő jött, hogy Miczbánnak el kellett menni a háborúba. A felesége itthon maradt nénjével. Miczbán nem is tudta talán, hogy felesége áldott állapotban van. Egyszer bement Miczbán feleségéhez egy koldus-asszony iker gyermekével és alamizsnáért könyörgött. A büszke úrnő ahelyett, hogy adott volna neki valamit, azt mondta: Takarodj innen! Tisztességes asszonynak egyszerre két magzata nem lehet! A koldus-asszony elkeseredve azt válaszolta: Ha te az én kétszeres anyai áldásomat kétségbe vonod, a jó Isten adjon neked hétszereset! Amikor az úrnőnek elérkezett az ideje, Isten hét fiúgyermekkel áldotta meg egyszerre. Ekkor nagyon megijedt és azon gondolkozott, hogy mitévő legyen?! Az öreg nénje azt ajánlotta, hogy egyet hagyjanak meg, hatot pedig tegyenek be egy gyékény kosárba és dobják a Tiszába. Az asszony ezt meg is cselekedte. A kosár úszott a terhével a vizén, amíg egy fűzfabokor ágában megakadt. Egy halász ott halászgatott és figyelmes lett a gyermeksírásra. Addig ment a hang után amíg észrevette a vizén lebegő kosarat. Felnyitotta és rémülten látta, hogy abban 6 egyforma kisfiú van. Gondolta: Nekem is van egy kisfiam; hazaviszem ezeket is és Isten segítségével felneveljük együtt őket. A halász nevelte, tanítgatta a kicsiket. 16 évesek voltak a fiúk, amikor Miczbán hazajött a háborúból és nagy mulatságot rendezett. Erre a mulatságra elmentek a fiúk is egyforma ruhában és lant pengetése mellett ezt énekelték: Ezelőtt sok esztendővel olyan kegyetlen vala egy talán bő kényelemben vagy ínségben élt anya mert nem tudja a történet, melyet most itt elregélek úrnő volt-e vagy szegény? Akiről szól e regém. Tehát az a kegyetlen nő szüle 6 kis gyermeket oly szépeket, oly egyformákat, hogy szebbek nem lehettek mégis-mégis, óh rettenet, mind a 6 bevettetett 1 E magyar településről legújabban lásd DUPKA - HORVÁTH - MÓRICZ, 1990. 36-37.; BOTLIK - DUPKA, 1993. 192-193. 2 BAKURA, 1972. 24.; A mondának ez a változata újraközölve „Micz-bán" cimen megjelent: KERESZTYÉN, 1992. 47-48., 129.