Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kövér György: Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és caládja

presbyterium először 1873-ban hozott határozatot: eszerint a fiúk szerdán 4-6-ig, a leányok viszont vasárnap 4-6-ig voltak a tanítóhoz rendelve.

54 A források nem szólnak a megvalósult gyakorlatról, de a vasárnapi iskolára mégis biztosan vonatkoztathatjuk Kaposi Nagy Józsefnek, a falu kisbírájának tanúvallomását, aki a perben azt állította, onnan ismerte Solymosi Esztert, hogy iskolakötelesként sok felszólítást vitt hozzájuk. Vagy ahogy „ a község cselédje " kifejezte magát: „sokat hajkurásztam szegény fejét. "

55 Szolgálatba szegődtetés Eszter korai dologra fogásáról kivételesen pontos értesüléseink vannak a vizsgálat és a per jóvoltából. Másként aligha tudnánk bármit is a szegény félárva iskola utáni éveiről. De ez akkoriban és ott így lehetett szokásos. Először 1880 őszén három hónapra Pap Albertékhez szegődött el, akik akkor Tótfalu északi részén gazdálkodtak, a zsinagógával szemközti oldalon, ami „mindössze nyolc házból állt".

56 Pappékat azért hallgatta ki Bary József vizsgálóbíró a nyomozás során, hogy kiderítse, hogy ismerhették-e a zsidó templomszolga, Scharf József és felesége a leányt előzetesen, ezt ugyanis tagadták a vallatáskor. Bennünket azonban most az érdekel, hogy Eszter első munkába állásakor Pappéknál mint „mindenes szolgáló lakott", s „jóviseletű, szófogadó, fürge, eleven volt akármerre küldték. "

51 Mégsem maradt tovább három hónapnál. 1881-ben, immár egész évre, Olajos Bálintékhoz került, Szilvásiné tanyájára, s ezzel végképp kiesett az ismétlő iskola látószögéből. Özv. Szilvási Jánosné Rohács Anna két leányával a Sóstó-tanya bérlője volt, ami Kállay Istvánné révén Kállay Béninek, a közös pénzügyminiszternek volt az eszlári birtoka. A „ tanya ", a tulajdonképpen birtokközpont a belfalutól mintegy fél órányi járásra keletre, a nagyfalu-debreceni országút közelében állt, s az eredeti bérlő, a férj 1874-ben hunyt el, 61 éves korában.

58 Olajos Bálintot, Szilvásiné kocsisát és feleségét, Szakolczai Erzsébetet Solymosi Eszter ruháira nézve hallgatta ki 1882 szeptemberében a vizsgálóbíró. S itt a szálak összeérnek: Olajos Bálint Hurinénak volt a rokona, a Szakolczaiak pedig Solymosiék (és Huriék) közelében laktak Újfaluban. A gazdaválasztásban tehát a szomszédsági-rokonsági szál összefonódott. Olajosné kihallgatásakor arra is emlékezett, hogy az eltűnésekor viselt nagykendőt és a kék szoknyát „azon idő alatt vette Solymosi Eszternek az anyja, míg Olajosoknál szolgált", tehát a szegődmény a nagylány kistafírozására szolgált. Ugyanakkor az alul viselt „veres szoknya már ócska volt, midőn Olajoséktól eltávozott, s azt már ottani szolgálata idejében foltozgatta".

59 Külön faggatták Olajosnét a tárgyaláson arról a bizonyos tehéntaposásról, amely sérülést Eszter a sóstói szolgálat alatt szenvedett. Olajosné úgy emlékezett, hogy amikor Eszter lábfejét a tehén 1881 őszén megtaposta, három hétig sántikált vele, a seb „veres" volt, a lába be volt dagadva, de csak „úti laput, meg hagymát" tettek rá, azzal gyógyították.

60 Sem a Sóstón, sem Eszláron nem volt orvos. A Sóstón kitelvén a szolgálat 1882 elején, két hónapot Eszter otthon töltött és csak március l-jétől lépett be a második szomszédba, a szintén rokon Huri Andrásokhoz. Huriné szerint 54 TEREI, Egyháztanácskozási és határozati jegyzőkönyv, I. köt. (1873. dec. 11.) 55 VÉGTÁRGYALÁS, Kaposi József (1883. júl. 9.) 56 OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/1. 594. Papp Albert tanúvallatási jegyzőkönyve (1882. szept. 11.) Papp Albertek 1882 őszén már Újfaluban laktak. 57 VÉGTÁRGYALÁS, Papp Albertné tanúvallomása. (1883. jún. 24.) 58 MOL, A 900. Tiszaeszlár, r. kat. anyakönyvek. 31. (1874. júl. 6.) 59 OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/ I. 590v. A ruházat kérdésével itt nem foglalkozunk. Erre lásd KÖVÉR, 2005. 139-151. 60 VÉGTÁRGYALÁS, Olajos Bálintné Szakolczai Erzsébet tanúvallomása. (1883. júl. 6.)