Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kövér György: Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és caládja

A családot végül az apa 1873 elején, kolerában bekövetkezett halála hozta igazán súlyos helyzetbe.

28 A legidősebb fiú, András ekkor még csak 18 éves volt. 1877-ben a szintén újfalusi Gulyás Bálint leányát vette feleségül, a zsellérsorról. Ez a fiú azonban fiatalon, 1881 végén vízkórban elhalt. A sorban következő fiú pedig, az 1858-ban született János csak 1884 elején alapított családot, amikor a szintén Újfaluban lakó néhai Hegedűs Mihály leányát vette nőül. Gyermekágyas feleségét elveszítve, másodjára, 1888-ban néhai Kovács István leányának esküdött örök hűséget. Amikor tehát Eötvös Károly özvegy Solymosi Jánosnét „vagyontalan, szegény napszámosasszony" gyanánt írta le,

29 elvonatkoztatott néhány fontos társadalomtörténeti körülménytől. S most nem is elsősorban a féltelkes múltra, vagy a negyedtelkes gazda - zsellér leány házasságára gondolunk. Sokkal inkább arra, hogy az 1876-os nagy árvizet követő segélyosztáskor Solymosi Jánosné legelőhányada után 1 forint 68 krajcárt kapott (pontosan a dupláját annak, amit húga, az özvegy zsellérnő Solymosi Gábomé). Viszont volt férje, István nevű öccsének, - az egyetlen legelőbirtokos felnőtt férfi háztartásfő ekkor a Solymosi nemzetségben - ugyanekkor 2 forint 94 krajcár kártalanítás jutott.

30 Tehát az özvegy legelőhányada valamivel több mint fele volt a legelőelkülönítéskor nyilván szintén negyedtelkesként legeltetési jogot szerzett sógorénak. Az 1870-es és az 1894-es kataszter két metszete között az átmenetet - hagyatéki iratok híján - nehéz áthidalni. Az 1876-os árvízi segély legelőhányadra való utalása legfeljebb csak jelzés lehet, hiszen ekkor a két nagy fiú még nem volt nagykorú. Külön nehézséget okoz, hogy 1894-ben, a Bel- és a Tótfalu áttelepítése miatt megváltozott a házak számozása. Ekkor sietnek azonban segítségünkre a térképek, térképvázlatok. Innen tudhatjuk, hogy a régi újfalusi ház még 1894-ben is özvegy Solymosiné nevén áll, igaz ekkor már 187-es házszámmal. S a helyükről el nem mozdítható szántóföldek a térképen talán még könnyebben azonosíthatók. Az új kataszter előkészítésekor a régebbi térképlapokat használták fel vázlatként, s ezen pirossal jelölték be a közben végbement változásokat. Szemernyi történetiség két állókép között. A S[z]ögvölgyet ábrázoló 11. résztérképlap parcellájában feketével még Solymosi János neve szerepelt, 399-es házszámmal, a régi házszámot pirossal áthúzta a mérnök (a kitelepítés utáni újra), „ 187"-re javította, a névhez pedig szintén pirossal egyszerűen hozzátoldotta: „ -né özv. "

31 S az 1894-es kataszteri irományokból a területnagyság is tisztán kivehető: a férj több mint egy holdas hajdani szög völgyi szántója immár Solymosiné nevén állt. Amikor tehát özvegy Solymosiné a vizsgálat és a tárgyalás idején, 1882-83-ban vagyontalannak mondta magát, akkor azt legfeljebb azért tehette, mert a férje jogán szerzett vagyon egy részét a gyermekei örökölhették. De ha így is történt, ezek továbbra is az anya - mint haszonélvező - kezén maradtak. Az 1881 telén elhalt legidősebb fiú a halotti anyakönyv lakcímbejegyzése szerint anyjánál lakott, s a volt meny a tárgyaláson szintén azt vallotta, hogy onnan ismeri jól Esztert, hogy „mint sógornő négy évig együtt laktak" férje halála előtt.

32 A szülei által közösen épített lakházat és a legnagyobb szántóparcellát a kisebbik fiú, az 1884-ben 28 MOL, A 2568. Tiszaeszlár, ref. anyakönyvek, 5. köt. 1873. jan. 27. 29 EÖTVÖS, 1968. 1. köt. 69. Az OSZK Kézirattárában Fol. Hung. 1384. jelzet alatt Eötvös Károly: A Nagy Per iratai között a vizsgálati jegyzőkönyvekről készített kivonatban szintén ez a minősítés szerepel. 30 SZSZBML, IV. B. 411. 49. d. 6182/ 1876. 31 MOL, S 79. Kataszteri iratok, 759. cs. 947. 32 MOL, A2568. Tiszaeszlár, ref. anyakönyvek, 5. köt. (1881. dec. 18.); ill. VÉGTÁRGYALÁS, Tanyi Józsefné Gulyás Eszter tanúvallomása (1883. júl. 6.). Gulyás Eszter - három nappal Solymosi Eszter eltűnése előtt - 1882. március 29-én kötött újabb házasságot Tanyi József földművessel.