Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Takács Tibor: Városfejlesztés Nyíregyházán. Elképzelések és a gyakorlat a 20. század első felében

a közoktatás terén az óvodák és az elemi iskolák számának növelésében, valamint egyes középiskolák bővítésében jelölte meg a fő feladatokat, illetve az internátusi férőhelyek számának növelését tartotta fontosnak, tekintettel arra, hogy a városban tanulók több mint a fele bejáró volt.

63 A közegészségüggyel kapcsolatban többek között egy tüdőbeteg-szanatórium felépítése, az egészségház bővítése, egy uszodával összekötött termál- és gyógyfürdő építése, a zöldterületek és a sportterek területének növelése szerepelt a tervek között.

64 „A városfejlesztési program felállítása... nem műszaki, hanem várospolitikai feladat, amelynek a megoldásával a természeti adottságok szem előtt tartása mellett, a gazdasági és szociális, valamint pénzügyi szempontoknak van döntő szerepük" - fogalmazta meg Harrer Ferenc a törvény születésének az idején.

65 Ennek - úgy tűnik - Nyíregyháza városfejlesztési terve csak részben felelt meg. Az egész tervre a műszaki szemlélet nyomta rá a bélyegét, amely a komplex városfejlesztési programot is alapvetően városrendezési feladatnak tekintette. A tervezetet a mérnöki hivatal dolgozta ki, és a megvalósítás eszközének is a mérnöki hivatalt jelölték meg, így az nem véletlenül az infrastruktúra fejlesztésének a terén volt a legkidolgozottabb. Ugyanakkor például az ipar és a mezőgazdaság esetében már jóval elnagyoltabb a program, a készítői láthatóan nem egészen voltak tisztában azzal, hogy ezeken a területeken milyen szerepet szánjanak (vagy szánhatnak) a városnak. A tervezet nagy része így csupán a meglévő helyzet felvázolását, illetve az elérni kívánt célok puszta felsorolását adja, a különböző részterületekre vonatkozó elképzelések egymástól függetlenek. Például leszögezik, hogy: „Idegenforgalmi érdekessége a városnak nincs",

66 ugyanakkor Sóstófürdő fejlesztéséről külön programot csatoltak a tervezethez. Persze egy általános fejlesztési tervtől alapos és részletező elképzeléseket nem is várhatunk el, ám éppen ebből a szempontból hiányolható a komplexitás, a totalitás. Minden hiányossága ellenére azonban a tervezet készítői egy sor megvalósítandó feladattal tisztában voltak, így például felismerték, milyen problémákat vet majd fel a motorizáció és a közúti közlekedés volumenének növekedése, ami a város úthálózatának nagyfokú átalakítását követeli meg. Világosan látták, hogy a növekedő agrárnépesség megtartása csak az iparfejlesztéssel, számottevő gyáripar telepítésével lehetséges, ezzel viszont jelentősen megnő a belterületi lakosság száma, amit a lakásszükséglet felmérésénél, illetve a városias kialakításra szánt terület határának a megállapításánál is figyelembe vettek. A városi elit a vizsgált korszakban többnyire felismerte a várost ért új kihívásokat, és próbált is az új helyzetnek megfelelő válaszokat adni, ám ezek többnyire nélkülözték a távlatokat és a koncepciót. Tartalmukban ezek a válaszok alig különböztek egymástól, nagy részük ugyanúgy megtalálható Lukács Ödön által az 1880-as években felvázolt programban, mint fél évszázaddal később Bácsfalvy cikksorozatában vagy a városfejlesztési tervben. Ez egyrészről azt jelzi, hogy az elérni kívánt célok tekintetében a városvezetés nagyfokú következetességet képviselt. A városfejlesztés középpontjában a városrendezés és a városszépítés, Sóstó kiépítése, a közegészségügy, a közoktatás fejlesztése állt, ahol sikerült jelentős eredményeket elérni, és az időközben megnövekedett igények is folyamatosan újabb célok kitűzésére késztették a vezetést. Sok elképzelés azonban azért bukkant fel minduntalan, mert a 19. század végén megvalósítandónak tartott beruházások és fejlesztések 60 év elteltével sem valósultak meg. Különböző, 63 Uo. 6-7. 64 Uo. 19-21. 65 HARRER, 1936. 356. 66 Városfejlesztési tervezet, 22.