Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Takács Tibor: Városfejlesztés Nyíregyházán. Elképzelések és a gyakorlat a 20. század első felében

A két világháború között egyre többen voltak, akik a szociális és az egészségügyi szempontokat hiányolták a fejlesztési elképzelésekből. Klekner Károly kórházigazgató-főorvos, képviselő-testületi tag a Korona szálló bővítésének a tárgyalása során azzal támadta a tervet, hogy vannak jóval fontosabb közegészségügyi feladatok is, amelyeket a városnak meg kellene oldania.

26 Többen sürgették a szociális kérdések alapos rendezését, az erre fordítandó összeg emelését az 1940. évi költségvetés tárgyalásakor is; a nyilas Budaházy Menyhért egyenesen megduplázta volna ezt az összeget.

27 Az időről időre megfogalmazott kritikák mellett a továbblépés mikéntjének, a fejlesztés irányának és ezzel kapcsolatban a városvezetés feladatainak a komplex vizsgálatára kevesen vállalkoztak. Lukács Ödön 1880-as évekbeli programja után a jelek szerint csak az 1910-es években foglalkoztatta ismét a közvéleményt a kérdés. A Hónap című nyíregyházi folyóirat 1912 januárjában közölte Bosnyák Béla írását, amelyre Lukács Tihamér reflektált a Nyírvidék február 4-i számában. Bosnyák Béla szerint a városfejlesztés nem merülhet ki pusztán a városszépítésben, hanem emellett fontos a város gazdasági alapjainak erősítése, a városba folyó jövedelmek szaporítása. Bosnyák úgy látta, hogy a város gazdasági alapját a környező mezőgazdasági vidék képezi, ezért elsősorban a környéken lakó parasztság mezőgazdasági kultúráját emelő földműves-iskola létesítésére van szükség. Ha a szabolcsi paraszt műveltebb lenne, akkor többet és jobbat termelne, akkor több pénzt költene, többet is tenne a bankba, tehát Nyíregyháza fellendülését is eredményezné.

28 Lukács Tihamér abból indult ki, hogy az igazi, európai értelemben vett város az ipar, a kereskedelem és a szellemi tevékenységek színtere, a mezőgazdasági termelés eredményeinek csupán az értékesítő piaca. Az igazi városokkal szemben támasztott kulturális, szociális és közbiztonsági követelmények kielégítése rengeteg pénzbe kerül, ezt pedig csak az ipar és a kereskedelem tudja biztosítani, mert az iparba és kereskedelembe fektetett tőke gyorsabban és gyümölcsözőbben megtérül, és az ipari és kereskedelmi népesség jobb fogyasztó is. Lukács ezért következetes és céltudatos iparfejlesztési politikát várt el a város vezetésétől, amelynek a nagyipar megteremtése érdekében nem szabad visszariadni semminemű áldozattól sem. Emellett fontos a közlekedés további fejlesztése, mindenekelőtt a fővárossal való gyors és közvetlen vasúti kapcsolat megteremtése. Az intelligens kereskedő és iparos osztály megteremtése érdekében fontos a megfelelő szakiskolák létesítése. Ahhoz, hogy a szellemiek terén is a 20. századi városok nívójára emelkedjen Nyíregyháza, Lukács szerint mindenekelőtt egy teljes képzettséget nyújtó főiskola, egy állandó színház, egy népkönyvtár és egy megfelelő múzeumépület felépítése szükséges. A közegészségügy terén először a vízvezeték és a csatornázás kérdését kellene megoldani, de az utak portalanítására és egy mentőállomás létesítésére is gondot kell fordítani.

29 A két elképzelést jelentős szemléletbeli eltérés jellemzi. Nem arról van szó, hogy valamelyik elképzelés merészebb, előbbre mutatóbb, nagyobb távlatokban gondolkodóbb lenne, mint a másik, a különbség sokkal inkább abban mutatkozik meg, ahogyan a két szerző Nyíregyháza és a környező vidék viszonyát látja. Bosnyák Béla szerint a város és vidéke sorsközösséget alkot, a város fejlődésének záloga a környék felemelkedésében rejlik, ezért - és ez különösen áll Nyíregyházára - a városfejlesztő politikának figyelmet kell fordítania a környékbeli népesség helyzetére. Ez azért is érdeke a városnak, mert ha „a földmíves népesség 26 Tiszavidék, 1928. december 1. 1-2. 27 Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1939. szeptember 24. 2-3. 2

» BOSNYÁK, 1971. 42-45. 29 LUKÁCS Т., 1971. 46-51.